Első alkalommal nyílt lehetőségem arra, hogy részt vegyek az Ökumenikus Világimanapon, melynek gyökerei egészen 1870-ig nyúlnak vissza. A kezdeményezés célja az ismeretátadás, amely a keresztyénség nagy családjának összetartozását erősíti, és szerencsére egyre többen és többen csatlakoznak e programhoz világszerte.

Nagyon jó érzés volt, hogy gyülekezetünk nőtagjain kívül a baptista gyülekezetből és a Kossuth téri református egyházközség nőtestvérei közül is szép számmal eljöttek.

Ebben az évben kubai nőtestvéreink szemüvegén keresztül ismerhettük meg a „Krokodil-sziget” szépségeit. Láthattunk képeket a csodás élővilágról, hallhattunk a kultúra sokszínűségéről és a különféle ételkülönlegességekről, az afrodiziákumként számon tartott cápa és krokodilhúsról, de természetesen a méltán híres kubai szivar sem maradhatott ki a színes beszámolókból.

Az ige ezen az alkalmon Márk evangéliumából, a 10. rész 13-16. verseiből szólt hozzánk. „Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak. Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba. Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.”

Tanítanunk kell gyermekeinket, vigyáznunk és óvnunk kell őket, de nekünk is van mit tanulni tőlük. Meg kell tanulnunk gyermekektől a feltétel nélküli szeretetet és elfogadást, mely napról napra tűnik el a világból.

  Az alkalom szeretetvendégséggel zárult, ahol megkóstolhattunk néhány kubai finomságot.

Úgy érzem, hogy ezen az alkalmon valóban átélhettük az összetartozás érzését. Hálás a szívem, hogy ennyien részt vettek az imanapon, s hogy ennek magam is részese lehettem.

Papp Zsófia

[flagallery gid=18 skin=default]