„Én, az Úr, vagyok a te gyógyítód!” 

5. Mózes 32:39

 Mindannyiunk szomorú megtapasztalása, hogy életünkben jelen van a betegség. Nem kíméli azokat sem, akiket szeretünk, hozzánk közel állnak, az ún. „nagyokat” – Bach megvakult, Beethoven megsüketült –, de bennünket sem. Megkeseríti napjainkat, beszűkíti lehetőségeinket, olykor megrövidíti életünket. Első hallásra a betegség egyértelműen átoknak tűnik. Ma azt vizsgáljuk meg a Szentírás alapján, valóban az-e. Meg vagyok győződve arról, hogy ez a megközelítés eltér attól, ahogyan a legtöbb ember a betegségre gondol.

Kezdjük a legelején! A „Teremtés” történetben azt látjuk, hogy Isten eredeti tervében nem szerepel a betegség. A bűnesetet követően jelenik meg a világban a bűn egyik következményeként. Az ősatyák /Ábrahám, Izsák, Jákób/ hosszú életet éltek, megáldották utódaikat, s az élettel betelve meghaltak. Ebben a korban az egyik legtöbbet említett betegség a meddőség /Szárai, Ráhel, Anna/.

Az Ószövetség emberei a betegséget gyakran próbaként kapták: Vajon meg tudnak-e állni a hitben? Tudnak-e várni? Bíznak-e a végsőkig Istenben? Őt keresik-e bajaikkal?

Találunk olyan betegségeket, amelyeket büntetésként kapott valaki: Mózes testvére, Mirjam a lázadásáért, Géhazi, Elizeus szolgája telhetetlenségéért lesz leprás.

Tudnod kell, hogy van egy láthatatlan játékos is a pályán. Megjelennek az istenfiak Isten előtt, s a Sátán kikéri Jóbot: könnyű úgy hinni, hogy mindene megvan.  Csak azután emelhet rá kezet, miután Isten erre engedélyt ad. Elveszi vagyonát, nyájait, gyermekeit, de még ekkor is bízik Istenében. Ekkor még egy nagyon kemény próbát kell kiállnia. „ A Sátán azonban így válaszolt az ÚRnak: Bőrért bőrt ad az ember, de az életéért mindent odaad!  Nyújtsd csak ki a kezed, és tedd rá csontjaira és a húsára, majd káromol még téged! ⁶Az ÚR ezt felelte a Sátánnak: A kezedbe adom, csak az életére vigyázz!   A Sátán eltávozott az ÚR színe elől, és megverte Jóbot rosszindulatú fekélyekkel tetőtől talpig.  Jób fogott egy cserépdarabot, azzal vakarta magát, és hamuba ült.  A felesége ezt mondta neki: Még most is kitartóan feddhetetlen vagy? Átkozd meg Istent, és halj meg!  De ő így felelt neki: Úgy beszélsz te is, ahogyan a bolondok szoktak beszélni! Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk. Még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób a szájával.”  Úgy a szolgák, mint Jób felesége Istennek tulajdonítja a csapásokat, noha azok a Sátántól jöttek, aki amint arra lehetősége van, mindent megtesz azért, hogy Jób hitét megingassa. A valódi tettes elrejtőzik. Ma is így van. Amerikában máig úgy nevezik a vis maior helyzeteket – tornádó, földrengés, árvíz –, hogy „Acts of God” – Isten tettei. Sok ember ekkor Istentől – aki tudna segíteni – elfordul, s gyógyulni vágyásában, boldogulás keresésében ahhoz fordul, aki már az Édenkertben is megtévesztette.  Hasonlóan leplezi le Jézus a meggörnyedt asszony történetében a betegség mögött rejtőzködő ellenséget. „¹⁰Szombaton az egyik zsinagógában tanított. ¹¹Volt ott egy asszony, akit már tizennyolc éve gyötört a betegség lelke, teljesen meg volt görbedve, úgyhogy nem is tudott fölegyenesedni. ¹²Amikor Jézus meglátta, odahívta és így szólt hozzá: “Asszony, megszabadultál betegségedtől.” ¹³Közben rátette a kezét. Az rögtön fölegyenesedett, és dicsőítette az Istent. ¹⁴Erre a zsinagóga elöljárója felháborodásában, hogy Jézus szombaton gyógyított, a néphez fordult: “Hat nap van, amikor dolgozni kell. Ezeken gyertek gyógyulást keresni, ne szombaton!” ¹⁵De az Úr válaszolt neki: “Képmutatók! Vajon nem oldjátok-e el mindnyájan szombaton is az ökrötöket vagy a szamaratokat a jászoltól, hogy megitassátok? ¹⁶De Ábrahám leányát, akit immár tizennyolc éve megkötözve tart a sátán, nem kellett feloldani kötelékeitől szombati napon?” /Luk. 13:10-16/

A betegség olykor stoptábla. Megállítja az embert. Jákób tusakodása után csak sántítva tudott járni, s más emberré lett. Egy infarktuson átesett rohanó ember is kénytelen újragondolni életvitelét.

Átformáló hatása van. Carl Hilty szerint „Azok az emberek, akik nem szenvedtek sokat, reménytelenül középszerűek maradtak.” Ahogy a szobrász a kőtömbből kitartó munkával, számtalan kalapácsütéssel, vésővel szobrot farag, vagy patakmederben a kavics végül simává lesz, személyiségünk éleinek, szögleteinek lecsiszolásánál kiváló eszköznek bizonyul.

 „Itt mindig vágni kell…/Már az oltáskor vesszőt szemet./ Az ültetéskor hajtást, gyökeret./ és évről-évre minden venyigét,/burjánzó lombot, gyomos föld rögét./ Itt minden éles: fűrész, kapa, kés,./ Szívós harc ez a szőlőművelés. / Hogy végül szép és bő termés legyen,/ mennyi vágás! De mind értelmesen./ Míg ásom, metszem és nyesegetem,/ Terád gondolok. Atyám, Istenem./ De sokszor vágsz égi szőlőműves!/ Ez testemnek soha nem kellemes./ De szent Lelked újjá szült engemet./ Kezdem érteni a vágást, sebet./ Te vaktában soha nem dolgozol./ Mint bölcs gazda, azon munkálkodol,/ hogy Krisztusban beoltott életem,/ ne burjánzó, gazdag gyümölcstermű legyen.”/Győri József/

Nem egyszer saját magunk vagyunk az okozói: orvosi megfigyelések alapján a kórházban kezelt betegek mintegy fele felelős saját vagy akár mások állapotáért /dohányzó kismama a gyermekéért, iszákos a májáért, túlhajszolt menedzser az idegpályáiért/.

A betegség gyakran hírnök: elmondja, mit üzen számodra a tested. „Sokat dolgozol, s most pihenned kell. Oda kell figyelned az étkezésre. Mozogj!”

Bölcsebb azonban a célját, mint az okát keresni betegségünknek. Mit akar Isten elvégezni bennem? Lehet furcsa lesz, amit mondok: de a gyógyulásnál is fontosabb az, hogy más emberré legyek. Tapasztalhatjuk, hogy a kereső ember mindenáron gyógyulni szeretne. Ennek érdekében odafordul mindenhez, amiben segítséget remél. A gyógyulás még nem minden. Meghosszabbodik életünk, de meddig? A 90. zsoltár szerint az életünk 70 vagy ha fentebb 80 esztendő. Ráébreszt arra, hogy valójában az örök életre van szükségünk. „Mi mindent szükségesnek tartunk addig, míg nincs baj! Kényelmes meleg otthont, könyveket, társadalmi állást! Aztán mennél jobban borul az ég felettünk, annál jobban szűkül a kör. Végül már csak egy bőröndre zsugorodik össze az a holmi, amit, mint legszükségesebbet, magunkkal mentünk az óvóhelyre. S ha rákerülne a sor, akkor látnánk meg, hogy az sem szükséges már, csak a puszta életünk mentése. És ha már ez is kilátástalanná válnék, akkor látnánk meg, hogy csakugyan egy a szükséges dolog: Jézus Krisztus.” /Joó Sándor/

Aki teremtett, az ismer téged legjobban. Egyszer egy öreg Ford kocsi lerobbant az út szélén, s a sofőrje hiába próbálkozott megjavításával, nem tudta megszerelni. Egyszer csak a legújabb Fordból kiszáll egy jól öltözött úriember, s a segítségét ajánlja. Emberünk szabadkozik, majd amikor mégis odaengedi a motorházhoz a különös idegent, az néhány hozzáértő mozdulatot követően beindítja az autót. Ekkor mutatkozik be: „Henry Ford vagyok. Ezt a modellt én terveztem.” Gondolod, hogy Isten ne tudná rendbe hozni azt, amit Ő tervezett? Betegségeddel Hozzá fordulj!

A betegség idején Istennek mindig van szava hozzád. „Ne félj, csak higgy!” „Bízzál leányom!” Olykor a megoldást is megtudod: „Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az URat, és kerüld a rosszat!   Gyógyulás lesz ez testednek és felüdülés csontjaidnak.”  Légy nyitott meghallani Isten üzenetét a betegség idején!

Ha figyelmesen tanulmányozod Istennek Igéjét, és a Lélek is megadja megértened, gyönyörködni fogsz abban, hogy amit Isten megígért, Jézus Krisztusban valósággá lett: „a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta.  Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.” Vele kell élő kapcsolatba kerülnünk.

Imádkozz! Vedd komolyan Isten hívását! „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítalak, te pedig dicsőítesz engem!” /Zsolt. 50:15/

Nem mindent gyógyszerrel kell kezelni. Van, hogy a szavak vagy a feloldozás gyógyítanak. Jézus számos alkalommal a bűnbocsánattal együtt a gyógyulást is megadta.

Vannak szélsőséges felfogások, melyek szerint sem orvosra, sem gyógyszerre nincs szükség a gyógyuláshoz. Ha meggyőződtél, hogy Isten ezt használja gyógyulásod érdekében, akkor élj vele! Naámán története jusson eszedbe, aki a próféta szavára nem akart megfürödni! „Szolgái azonban odamentek, és így szóltak hozzá: Atyám, ha a próféta valami nagyot parancsolt volna, azt is megtetted volna. Mennyivel inkább megteheted, amikor csak azt mondta, hogy fürödj meg, és megtisztulsz.  Lement tehát, és megmerítkezett hétszer a Jordánban az Isten emberének a kívánsága szerint. Akkor újra tiszta lett a teste, akárcsak egy kisgyermeké.” És ha tényleg csak annyit kellene tenni egészséged érdekében, hogy naponta 5 percet tornázol, vagy 10 percet sétálsz, vagy beveszel egy keserű tablettát, nem megtennéd? Sokszor ilyen kis dolgokon múlik.

A beteg ember különösen is igényli, hogy társai, családtagjai segítsék őt. A Bethesdai béna is ezt válaszolja Jézusnak: „Uram, nincs emberem!” Egy hosszan tartó betegség a házastársat és a családot is keményen megpróbálja. Lehetőség nyílik ilyenkor a türelem gyakorlására, a szeretet különféle megnyilvánulásaira.

Jakab apostol levelében megtaláljuk a másokért való imádkozás receptjét: ^„Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet! Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében.   És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer.  Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.”Mit jelent az, hogy Isten felsegíti őt? Lehet, hogy a beteg valóban meggyógyul. Isten számára nincs gyógyíthatatlan betegség. Lehet, hogy erőt kap a betegség elhordozásához. Ez sem kis dolog. Isten szuverén Úr. Pál apostol éppen ezt kapta válaszul imádságaira: „Elég néked az én kegyelmem.” De az is lehet, hogy erőt kap arra, hogy hazatérjen Urához. “Nem csüggedünk. Sőt, ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” (2Kor. 4, 16-18)

Ha meggyógyultál, légy érte hálás! Jézus, amikor 10 leprást meggyógyított, csak egy ment vissza megköszönni. Légy hálás minden új napért Annak, akitől kapod!

         Beszélj Istenről másoknak! Betegséged új lehetőségeket nyit mások felé. Egy daganatos beteg bizonyságtétele sokkal hitelesebb egy másik daganatos beteg számára. Az ízületi fájdalmaira panaszkodót te magad is jobban megérted, ha magad is azzal küszködsz.

Nem mindig kapunk választ a miértekre. Igaz az Ige: „Akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra szolgál.” /Róma 8:28/ Minden lehet a lelki fejlődés következő lépésévé.Gyakran nem értjük Istent: ha szeret, miért történik mindez? Őt okoljuk. Vitázunk vele. Egyáltalán hogyan tudja elnézni, hogy pl. egy kisgyermek szenved? Ilyenkor gondolataink egy része egy helytelen istenképből ered: ha nem jól mennek dolgaink, hiszünk Istenben, ha nem, kiábrándulunk, kételkedni kezdünk. Bízz ilyenkor is a hűséges Istenben! 272. dicséretünk szavai sok betegnek adtak már reménységet.

1. Mind jó, amit Isten tészen, Szent az ő akaratja, Ő énvélem is úgy tégyen, Mint kedve néki tartja. Ő az Isten, Ki ínségben Az övéit megtartja, Hát légyen, mint akarja.

3. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engem meg nem utál, :/: Mint jó orvosom, úgy tészen, És mérget ő nem kínál. Orvosságot, Boldogságot Énnékem készít, tudom, Azért csak benne bízom.

4. Mind jó, amit Isten tészen, Ő az én idvességem, :/: Ő velem rosszul nem tészen, Rábízom egész éltem. Örömömben, Keresztemben Mind nyilván megmutatja, Hogy javamat akarja.

„Azon a napon nem kérdeztek tőlem semmit.”- mondja Jézus. Akkor mindent megértesz, mi miért volt az életedben.

Nagy belső, lelki harc előzi meg, mire ki tudjuk mondani:

„Bizony javamra vált a nagy keserűség.” /Ézs. 38:17/

„Igen, Atyám, mert így láttad jónak.”  

Ámen

Nagy György, lelkipásztor

Mátészalka-Kertváros 2012. szeptember 23.