A Dániel projekt igehírdetéssorozat 2. része

Az elmúlt vasárnapon Dániel életpéldáján keresztül kezdtük el megvizsgálni, hogy egy idegen környezetben hogyan maradhatunk meg a hitben.

Nagy kérdése ez a külföldön dolgozó, vagy letelepedett honfitársainknak, a külhoni magyarságnak Kárpátalján és Erdélyben. Kérdésünk ez akkor is, ha gyermekünk felkerül a nagyvárosba, s kikerülve látókörünkből féltjük az őt körülvevő világ befolyásától. Kérdésünk ez akkor is, ha a munkahelyünkön, pl egy gyárban egyedül vagyunk igeolvasó, hitüket gyakorló reformátusok. Azért kapta ez az igehirdetés sorozat a Dániel project címet, mert az ő példájából láthatjuk, hogy ez nem lehetetlen.

Láttuk, hogy egy homogén környezetben, mint például egy szatmári református faluban nem volt kérdés szüleink és nagyszüleink számára, hogy őket megkeresztelték, idejében lekonfirmáltak, egyházi esküvő alkalmával Isten áldását kérték életünkre, addig gyermekeink és unokáink számára ez már nem is olyan természetes. Míg ez a környezet védettséget és állandóságot jelentett a számukra, a tudás, neveltetés egy egységes világképpel ajándékozta meg őket, addig gyermekeink már sokféle vallással, világképpel, vezéreszmével találkoznak. Ami számukra az EGY volt, a fiatalok számára már csak egy a sok közül. Számukra hitünk és igazságunk csak egy igazság, és egy válasz a sok közül. „Minden elfogadható, kivéve azt, hogy csak egy dolog elfogadható és igaz.”

Láttuk, hogy ennek régi gyökerei vannak: a világban végbemenő folyamatok új kihívások elé állították a gyülekezeteket, az egyházat. A globalizáció azt hozta, hogy a nagyvilág egy faluhoz kezd hasonlítani: a háborús feszültség eljut hozzánk a távoli helyekről akkor is, ha több száz, vagy akár ezer kilométerre van is. Megváltoztatni nem tudjuk, de súlya ránk nehezedik. A posztindusztriális kor azt hozta, hogy ma már nem az ipar ad munkát térségünkben, hiszen azt távol keleten jóval olcsóbban elvégzik, megtermelik, hanem a kommunikáció és a szolgáltatás. A posztmodern kor, melyben élünk, azt hozta, hogy háttérbe szorultak a közösségi érdekek, s helyette az önös érdekek értékelődtek fel. Hatalmas mértékű közönyösség és a bizonyosság hiánya jellemzi társadalmunkat, megkérdőjeleződtek alapvető értékek. Az önmaga körül forgó ember mindent azon igyekszik lemérni, hogy valami sikeres-e, működik-e, származik-e belőle valamilyen haszna?

Látjuk a hétköznapokban megnyilvánuló zavarodottságot, a tétova útkeresést, a kultúrák ütközéseit, egy új bábeli zűrzavart, amelyben inkább a tudásod kell, mint a hited. A munkád, a pénzed, s nem a meggyőződésed. Ez hát a mai Sineár földje.

A Babilonba elhurcolt Dániel és társai hamar megtapasztalták, hogy őket ezen az új helyen át szeretnék nevelni, s ehhez egy három éves programban kellett részt venniük. Azon felül, hogy megtanulták a káldeusok nyelvét, tudományát, szokásait, azt kellett enniük és inniuk, amit számukra a király kínált.

Ezért is kapta a mai igehirdetés azt a címet: „A király eledele.” Mivel etet ma a világ?

Nemrég tartottak egy konferenciát a magyarországi szakemberek arról, hogy milyen hatással van az internet a fiatalokra, s akkor fogalmazták meg azt, hogy a mai fiatalok egyre inkább okos eszközökön „fogyasztják a médiumokat.” Tehát valakik ezt elkészítik, kínálják, s szeretnék, ha minél többet fogyasztanánk termékükből. Melyek ezek?

1. Közösségi oldalak. A személyes kapcsolatokról folyamatosan eltolódott a kapcsolattartás a virtuális élet felé. Ez azzal a következménnyel járt, hogy sokaknál egyre inkább elvált a valós élet és egy virtuális kép, melyet az emberek kialakítottak magukról. Külföldi nyaralásokról, menő autókkal készített képek, ismert helyekről való bejelentkezések azt sugallják, hogy számukra bejött az élet. A nagy emberekkel, mint Brian Tracyvel, Sarka Katával vagy egy együttes frontemberével vagy közös kép azt üzeni, hogy fontos kapcsolataink vannak. Gyűjtik a lájkokat, noha azokkal nem lehet jóllakni, s nem lehet önértékelésünket alapozni. Mindig mosolygó embereket látva gyakran eszembe jut az Ige: „Nevetés közben is fájhat a szív.” /Péld. 14:13/
2. Trendek. a Gender mainstreaming vezériránya folyamatosan igyekszik eltüntetni a nemek közötti különbséget. Tv műsorok, jogszabályok, újságcikkek mérhetetlen hatást gyakorolnak gyermekeinkre, szokásainkra, véleményünkre. Ezt ott vesszük észre, hogy szerepzavar jelentkezik a nemek esetében, egyre több helyen vezetik be a homoszexuális házasság intézményét, s az is szembeötlő, hogy éretlen fiatalok képtelenek felvállalni azt, amire hívattak.
3. A siker hajszolása. Ismerős mindenki számára a kép: egy ember a hátára kötött pecabot csaliját követve, sose éri azt utol, csak fut, fut utána végkimerülésig. Ilyen a siker hajszolása is. Mai világunk valaki értékét abban méri le, mennyire sikeres és mije van. Ez a hamis fokmérő arra sarkallja a mai fiatalokat, hogy mindent megtegyenek a siker érdekében. Eközben eltelik ifjúságuk, nincs idő megházasodni, gyermeket vállalni. Ha mégis, akkor sok esetben a siker hajszolására később rámegy egészségük, házasságuk, idegrendszerük. Miközben a sikerért küzdöttek, s talán megállnak rövid ideig a csúcson, visszatekintve egy hatalmas romhalmazt látnak, s rádöbbennek, hogy ennek komoly ára volt. Valójában vesztesek lettek, de nem csak ők, hanem azok is, akik környezetükben éltek: legfőképpen a házastársak és a gyermekek.
4. Televíziós műsorok, filmek által. Az elfoglalt szülők számára magától értetődő, hogy unatkozó gyermekét a „villanypásztor” elé ültesse, vagy egy okos eszközzel lekösse. Eközben gyakorlatilag rábízta gyermeke lelki fejlődését a médiumokra.
5. Hamis örömök által. „Vedd meg, s boldog leszel!” Ez sokszor addig tart, míg meg nem látjuk a másiknál a miénknél is újabb okos telefont, autót, ruhát.
6. Hamis hősök, karakterek által. Filmekben egyre többször olyan karakterek jelennek meg, amelyek a gyermekeket bölcseknek, az apákat pipogya fickóknak, a királyokat tehetetlen figuráknak, a lányokat harcosoknak, a sárkányokat szeretnivaló, idomítható lényeknek mutatják be, szemben a magyar népmesevilág szereplőinek karaktereivel. Nem csoda, ha teljesen zavaros kép alakul ki a gyermekeinkben.
7. Megistenülés dogmája. Egyre nagyobb tért hódít napjainkban az a gondolat, hogy istenek vagyunk. Tudjuk bevonzani életünkbe az egészséget, a gazdagságot, megelégedettséget, a jó kapcsolatokat. Mi irányítunk. Olyanok lehetünk, mint Isten, csak nélküle. Ez a tévképzet talán akkor fogja a legnagyobb csalódást okozni sokaknak, amikor földi életük befejeződik, s a teremtmény megáll Teremtője előtt, s számot ad életéről.
8. A pszichológia istenítése. Már csaknem valamennyi nagyobb magazin ad ki külön pszichológiával foglalkozó kiadványt, látva azt az igényt, hogy az emberek keresik önmagukat, a nagy összefüggéseket, saját fejlődésük lehetőségeit.

Néhány, ma oly divatos és gyakran használt kifejezést had említsek, s meg fogjuk látni, mi rejlik e mögött.

a, Önfejlesztés. Nemrég egy ismert pszichológus előadásán vettem részt, s amikor körülnéztem, vettem észre, hogy a résztvevők 90 százaléka fiatalabb nálam /42./ és az y generációhoz tartozik. Hatalmas vágyként van jelen az önmaga megismerésére törekvés a mai fiatalokban. Erről tanúskodnak az önfejlesztő könyvek, tréningek sokasága is. Nincs is baj ezzel egészen addig a percig, amíg fel nem ismerjük a problémát, t.i., hogy lelki terheinkkel, félelmeinkkel, elrontott vagy éppen útkereső életünkkel nem Istent, aki legjobban szeret és ismer bennünket, hanem pszichológusunkat keressük fel.

b, önmenedzselés. Ma már nem az számít, mit tudsz, mihez értesz, hanem hogyan tudod magad eladni.

c, Önjutalmazás. Megveszem. Élvezem, mert nekem ez jár.

d, Önszeretet. Az okostelefonokon két kamera van, egyikkel tudod azt venni, amit látsz, a másikkal pedig magadról készíthetsz képeket, ha elég hosszú a kezed, de ebbe a képbe már nem sokan férnek bele. Így van ez nem csak a telefonnal, hanem az önmagára figyelő fiatal már nem is látja a másikat.

Ha figyelted, mindegyikben az a közös, hogy ugyanúgy kezdődnek, mint az Ön-zés szavunk. Kevés szó esik manapság az önzetlenségről, az önfeláldozásról, önfegyelemről. Áldozatot hozni, vállalni ma nem divat, nem trendi.

Amíg ez a jellemző, addig hogyan tudná bárki is a házasságban úgy szeretni a másikat, ahogyan Krisztus szerette az egyházat, hogy önmagát adta érte? Hogyan vállalna gyermeket, amikor az rengeteg lemondással, áldozattal járna? Hogyan tenne nagy dolgokat egy közösségéért, amikor a saját érdeke, személye a fontos? Hogyan élne Krisztusért, amikor önmagáért él? Hogyan tudná elmondani: „Nem a magamé, hanem az én hűséges megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok”? Pál a Római levélben írja /14:7/: „Közülünk senki sem él önmagának és senki sem hal meg önmagának. Ha élünk az Úrnak élünk, ha halunk, az Úrnak halunk meg.”

Milyen választ tud minderre adni a keresztyén ember?

1. „Köszönöm, nem kérek belőle.” Így döntött Dániel is, a társai is, s nem bánták meg. Erre biztatja Pál apostol is az ifjú Timótheust: „Az ifjúkori kívánságot pedig kerüld! Törekedj viszont az igazságra, a hitre, a szeretetre, a békességre azokkal együtt, akik tiszta szívből hívják segítségül az Urat!” /I.Tim. 6:11/
2. „Van nékem eledelem, amiről ti nem tudtok.” /János 4:32/ Bár újra felfedeznénk, hogy Isten Igéje hasznos a tanításra, feddésre, megjobbításra, az igazságban való nevelésre, mindarra, amire lelkünknek, életünknek szükséges van a fejlődéshez. Több ez a bölcsesség, mint amit a világ kínál, hiszen nekünk nem az állandó tanulásra, hanem az igazság megismerésére van szükségünk. /olv. II.Timótheus 3:6/ Isten Igéje valóban bölccsé tehet minket.
3. Életét nem a korszellemhez, trendekhez, hanem Isten Igéjéhez, akaratához igazítja. „Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes. (Róm 12,1-2)
4. Önértékelését nem abból meríti, amije van, ahogyan kinéz, amit mások róla gondolnak, hanem tudja, hogy Isten számára mennyire fontos, s mire hívta el. Éppen ezért nem függ visszajelzésektől, kritikáktól vagy éppen elismerésektől, szilárdan áll.
5. Használd jó dolgokra a technika nyújtotta lehetőségeket! Nemrég egy barátom magából kikelve tudatta egy közösségi oldalon, hogy ő nem itt kapja meg Isten vezetését életére vonatkozóan. Egy másik barátom, akit sokat tapasztalt embernek ismerek, válaszában azt írta: „Ez valóban így lehet, de én eddig sem magam miatt voltam fent az oldalon.”
6. Légy példa magatartásoddal, életviteleddel, kommentjeiddel, családalapításoddal, gyülekezetbe járásoddal. Ma igazából nem nagy szavakra, hanem rengeteg imádságra és hitelesen bemutatott tettekre van szükség.
7. Tanítsd a gyermekedet, készítsd fel az életre! Figyelmeztesd a valós veszélyekre, tanítsd meg arra, hogy felelősséget vállaljon a tetteiért, megosztásaiért a virtuális térben is.
8. Tartozz egy hús-vér-lelki közösségbe, a gyülekezetbe, melyet Isten azért hívott létre, hogy téged megtartson, erősítsen, hogy benne megéld az Istenhez és egymáshoz tartozás örömeit. A virtuális közegből kiszállva élj egy valódi életet!
9. Ne félj attól, hogy szegényebb leszel. Nem leszel kevesebb attól, ha az tanít életbölcsességre, aki az Életnek Ura, adója, fenntartója, nem leszel attól kevesebb, ha megvárod az igazit s szűzen mész a házasságba, nem leszel kevesebb, ha a hétvégéken a gyülekezeti közösséget választod. ..

Őrizzen a mindenható Isten, akihez a Fiú így imádkozott: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem, hogy őrizd meg őket a gonosztól!” János 17:15

Nagy György lelkipásztor