A Lélek és a menyasszon
A Menny hőse Isten. Az angyalok nem a palotákat és a ragyogó utcákat dicsőítik. Nem a kapuk és gyöngyök késztetik éneklésre a seregüket, hanem Isten. Az Ő felsége mozgatja a Menny költőinek tollát és ejti ámulatba polgárait.
Ők örökké tapasztalják Dávid imádságának meghallgatását: “Egy dolgot kérek az Úrtól…, hogy … láthassam, milyen jóságos az Úr.” (Zsoltárok 27:4) Mi az, amit látni kell? A Menny lakói vég nélkül csodálják az Isten által megbocsátott bűnöket, az általa megtartott ígéreteket és a végbevitt terveket. Ő nem csupán az ünnepi felvonulás vezetője, hanem maga az Ünnep! Nem csak a legfőbb esemény, hanem az egyetlen Esemény! Az ő Brodway-jén egyetlen színpad van, és egyetlen csillag lép fel: maga Isten. Ő a házigazdája az egyetlen előadásnak, amire minden élő lelket hív.
Ebben a percben is millió számra kézbesíti a meghívókat -suttogva egy nagyszülő kedvességén keresztül, vagy üvöltve egy szökőár fergetegében. A temetésen figyelmeztet: “Az élet törékeny dolog!” A betegségben emlékeztet: “A napok meg vannak számlálva.” Isten szólhat a természet és a nevelés által, méltóság vagy balsors révén.
De mindezekben minden embert hív: “Jöjj, örülj nekem vég nélkül.”
Max Lucado
lelkész, író San Antonio USA
.
