Képzeljük el, hogy egy kertben minden fára halált mond ki a gazda, mert mondhatatlanul elfajultak. Csupán egy olajfának kegyelemez, mert az drága neki, az nemes és áldott, az az Ő szívéből nőtt. Hogyan maradhat meg ebben a kertben egyik vagy másik gally? Úgy, ha az ő élete lassanként helyet ad a nemes olajfa életének és annak a nemessége, nedve átköltözik ő belé is, mert ő is abból való. Isten a kiválasztottakat beoltja szent Fiába, ama Szerelmesbe, hogy úgy szerethesse azokat is, mint az Ő Fiát, ugyanazon életet, üdvösséget, dicsőséget adhassa azoknak is, mint amit az Ő Fiának adott, ama Szerelmesnek, akiben Isten lett testté. Tehát a hívő, amikor tapasztalja, hogy őt is megmosta a Jézus vére, mikor magáévá teszi a Krisztusban elrejtett életet, mint a gally az olajfa nedvét, éppen ez által megbizonyosodik, hogy Isten kiválasztotta őt s mintegy felbontatik előtte az isteni dekrétum, amelyben boldogan látja arany betűkkel ragyogni az ő nevét is…

Ravasz László református püspök