…Kálvin meg volt győződve arról, hogy Isten igéje új struktúrákat hoz létre az evangéliumi élet számára. Időnként új gyülekezetekre és új gyülekezeti rendre van szükség. Kálvin számára a kereszténység középpontjában Isten helyes imádása állt. A középkori egyházi struktúrákat szerinte nem Isten igéje határozta meg, ezért nem voltak alkalmasak arra, hogy Isten dicsőségét szolgálják. Olyan új struktúrákra volt szükség, melyek Isten igéje alapján szabályozzák a gyülekezeti életet. Erre törekedett két és fél évtizedes genfi szolgálata során, és ez vezette a történelem egyik legizgalmasabb missziós tervének beindítására is.
Kálvint szíve mélyén mindvégig Franciaország, és az ottani evangéliumi mozgalom ügye foglalkoztatta. Látva a hívők reménytelen helyzetét, és a menekülők sokaságát, 1555-től azt tanácsolta a francia evangéliumkövetőknek, hogy formáljanak házigyülekezeteket, saját gyülekezeti renddel és vezetőkkel. Szinte azonnal félszáz, vagy még annál is több ilyen gyülekezet alakult. Persze a kormányzat is lépett: letartóztatási hullám vette kezdetét, melynek során sokakat brutálisan megkínoztak és kivégeztek.
Vajon mit tett ekkor Kálvin? Meghátrálás helyett sebességet váltott, és belekezdett a genfi egyház egyik legnagyobb vállalkozásának megszervezésébe. Misszionárius-lelkészeket képeztek a francia evangéliumi gyülekezetek számára. Szisztematikusan és a legnagyobb titoktartás közepette lelkipásztorokat dobtak át a francia határon, akik aztán a francia gyülekezetek vezetői lettek. Ezek az emberek azt vállalták, hogy ha elfogják őket, kegyetlenül megkínozzák, és valószínűleg máglyán megégetik őket. Ennek ellenére a következő években a genfi egyház több mint százötven lelkészt küldött a francia evangéliumi mozgalomnak; annyira sokan vállalták a kockázatot, hogy Genfben komoly lelkészhiány alakult ki!
1562-re a mozgalom robbanásszerű növekedésnek indult. Ekkor már 1785 konzisztórium (szervezeti egység) állt fel. Volt olyan terület, ahol a lakosság húsz százalékát is átlépte az evangéliumi hívők száma! Sokan sürgették Kálvint, hogy menjen Franciaországba és álljon az evangéliumi mozgalom élére, de Kálvin inkább a könyvein és lelkészek képzésén keresztül akart hatni, a mozgalom irányítását leghűségesebb munkatársaira bízta. A gyülekezetek megszervezése természetesen konfliktusokat is rejtett: a létrejött házigyülekezetek nem mindig örültek a genfi típusú konzisztóriumi rendszernek, sokan inkább az egyszerű kongregacionalizmus elvét akarták megőrizni. Bár ez utóbbi egyházkormányzási forma – melyben a gyülekezetek autonóm egységek –, hozzám is közelebb áll, a genfi egyház tevékenységét így is mintaértékűnek tartom. Őszintén csodálkozom, hogy Kálvinnal kapcsolatban ennek a lenyűgöző vállalkozásnak sem volt igazán hírértéke az elmúlt évszázadokban.
