Írói fantáziám szerint Mátészalka utcáit jól ismerő kisgyerek, amikor eldöntötte, hogy építész lesz, minden bizonnyal megálmodta, milyen épületeket tervezne szeretett településére, hogy az még szebb legyen. Nos, ez a felvázolt fantázia ma már valóság Végh József tervezőmérnök esetében. Az, hogy szeretett városa Mátészalka, azt hangoztatja is, azt sem rejti véka alá, hogy szép épületeket szeretne az utókorra hagyni. E két ismérv alapján találkoztunk az úgynevezett újtelepi imaház építésénél, amely karcsú tornyát már az ABC-től megmutatja az érkezőnek, és tájékozódási támpontként is szolgál.  Nagy György tiszteletes úrral arról az isteni kifürkészhetetlen útról beszéltünk mindhárman, ahogyan kialakult ez a mély lelki kapcsolat a gyülekezet és a tervező között. Édesapja halálával véget ért egy kapcsolat, és még véget sem ért, már elkezdődött egy új, amelynek eredménye – mint írtam – már messziről látszik.

Végh József, a fiú elhatározta, hogy édesapja verses kötetét kiadatja, és tiszteletes úrnak megmondta, ha az imaház átépítésére sor kerülne, ő szeretné azt megtervezni. Az első megvalósult, a második is abban a stádiumban van, hogy rövidesen égig ér a fohász, a könyörgés a megszépült, új funkciókkal bővülő imaházból, amely találóan Égig érő ház nevet kapta a gyülekezetben.

Mivel édesanyja és lánytestvére itt él Mátészalkán, ő nem a munkaterületre érkezik először, hanem a szülői házhoz.

Nyíregyházán saját tervező cégét az Art Vitál Kft.-t a szakma jól ismeri, hiszen cége építette a megyeszékhely vasútállomását, Nyírbátorban a várostörténeti sétányt, Gödöllőn a főteret, amiért Pest megye díját is megkapta, hogy csak néhány kiemelkedő tervezést és kivitelezést megemlítsek.

A megye építészei elismerik Végh József kvalitásait – vetette közbe tiszteletes úr -, hiszen a megyei Építész Kamara vezetőjévé választották. Ettől a ponttól újra Mátészalkán voltunk, mert elmondta, hogy a Kossuth utcai fejlesztés tervét is ő készítette, amelyben benne foglaltatik a mozi és az első villamosított  házfelújítása is. További tervek is készültek, hogy egy váratlan lehetőség ne érje készületlenül a város vezetőit.

Így papíron már elkészült a Szatmári Múzeum, a református templom, a Tony Curtis-emlékház – sorolta szinte egy szuszra. Ezeket még szeretném megvalósítani.

Nagy György tiszteletes úrral ekkor léptünk be a főbejáraton, és mutatta meg a nagytermet, amely 150 személy befogadására lesz alkalmas, mutatta meg a gyermek foglalkoztatót, és felmentünk a körpanorámás, kecsesen az égbe szökkenő toronyba, amelynek segítségével az Újtelep új arcát ismerheti meg az ide látogató. A tákosi templom tornya a zsinórmérték, amely évszázadok óta hirdeti az építészek nagyszerű keze munkáját. Nos, más szempontból is meghatározó az Égig érő házban a Paraszt Notre Dame, ugyanis a karzat oldalát – nem a tákosi mintákat másolva –, ahhoz hasonló festett díszítés fogja gazdagítani. A munkát Hompoth Zolnai Ildikó készíti, aki népi bútorfestő, gyülekezetünk tagja és a Kálvin János református iskola tanára.

A külső udvar még nem mutatja azt az arcát, ahol majd pihenni, elmélyülni, gondolkodni lehet, hiszen a park ezt a célt is szolgálja majd, fejeztük be sétánkat. Közben azt is megtudtam, nagyon sokan segítették, segítik az Égig érő ház megvalósulását magánemberként, vállalkozóként és bizony vannak az itt élők, akik naponta elsétálnak az Újtelep épülő ékköve előtt.

 Zsoldos Barnabás