A kívül-állók megszólítása
5 ajtóval szeretném megismertetni a kedves olvasókat, amelyeket lelki fejlődésünk során a gyülekezetben átlépünk, át kell lépnünk.
Talán nem is gondolnánk, hány ember számára nem is olyan természetes, hogy átlépi a templom ajtajának küszöbét. Pedig az ajtó elválaszt. Van kint és bent. Van, aki kívül áll, s van, aki már bentről szemlél dolgokat. Foglalkozzunk hát ma azokkal, akik kívül állók, noha környezetünkben laknak, élik mindennapjaikat! Hogyan lehetne őket megszólítani?
Ebben is Jézus a példa. Ha embereket szeretnénk halászni, akkor annak az életét kell mintául vennünk, aki maga volt a legnagyobb emberhalász, akit Isten küldött el Izrael elveszett juhaihoz.
Jézus először is szerette őket. Ez a szeretet vonzotta az embereket.
Másodszor világosan beszélt hozzájuk, hogy mindenki értse. A samáriai asszonynak a vízről, a gazdának a földről, a halászoknak a halfogásról mondott példázatot.
Harmadszor észrevette és betöltötte szükségeiket. A vak embernek a látását adta vissza, a vérfolyásos asszonynak a betegségét gyógyította meg, Máriának és Mártának a könnyeit törölte le Lázár feltámasztásával.
Az emberek a településeden ma is szeretetre vágynak. Arra, hogy meghallgassák, bátorítsák, megöleljék, feloldozzák. Arra, hogy szükségeiket valaki felfedezze s betöltse.
Gyakran szembesülünk azzal, hogy az emberek nem egyformán nyitottak az üzenetre, amelyet közvetítünk. Nézzük most meg, kik a legnyitottabbak az Ige üzenetére!
- Válófélen lévők, elváltak.
- Keresők. Akik, mint a szerecsen komornyik, szeretnének kérdéseikre választ kapni.
- Rehabosok. Rokkant nyugdíjasok. Nekik gyakori kérdésük: érek-e valamit? Kellek-e még? Mintha nekik írták volna az evangéliumokat, a királyi menyegző példázatát, a sok gyógyítási történetet…
- Gyógyíthatatlan betegségben szenvedők, akik az utolsó szalmaszálba is belekapaszkodnának.
- Azok, akik elvesztették munkájukat.
- Azok, akik lelki stabilitásukat vesztették.
Ismersz ilyeneket Szatmárban, saját településeden? Közvetlen környezetedben? Elmehet-e az Egyház, a gyülekezeted, te magad az ilyen emberek mellett? Igen, ahogy a pap és a lévita elment a példázatban leírt félholtra vert ember mellett, de akkor nem krisztusi módon cselekszünk.
Valamit tennünk kell, de mit?
Gondoljuk át a saját gyülekezetünkre és életünkre vonatkoztatva is a következő sorokat!
Csaknem valamennyi újonnan épült közintézménynél már előírás, hogy akadálymentes bejáratot készítsenek, hogy lehetővé tegyék mindenki számára a könnyű bejutást. A mai kor gyülekezeteinek is szükséges egyfajta akadálymentesítést végrehajtania, hogy az alábbi akadályok elháruljanak:
- Zárt ajtó. Gondold végig, a hét 168 órájából mennyi időt van nyitva templomod? Ha nyitva van, kik számára? Mindenki bemehet, szívesen látott vendég az istentiszteleten? Vannak-e olyan alkalmak, amelyek kifejezetten a kívülállókat szólítják meg?
- Teológiai különbség. Nem mindenki érti azokat a kifejezéseket, amelyeket használunk. Nem mindenki született református családban, s nem mindenki nőtt fel keresztyéni neveltetésben.
- Évtizedes szokások. Mindenhová leülhet, aki betéved hozzátok, vagy vannak „megváltott” helyek családok számára?
- Kulturális különbségek. Betánia konty jelzi nálatok az élő hitet, vagy bejöhet valaki az istentiszteletre farmerben is?
- Botrányok. Ahogyan a bárányok sem isznak a zavaros vízből, az is sokakat visszatarthat, ha „botrányszag” van a gyülekezetben.
- Zúgolódás, széthúzás. Sokszor önmagunk, panaszkodó szavaink, keserűségünk az akadálya annak, hogy az emberek bentebb jöjjenek.
- Kapcsolatok hiánya. Gondolj magadra, mit érzel, ha bemész egy idegen helyre: nem azonnal az ismerősöket keresed tekinteteddel? A tapasztalat azt mutatja, hogy könnyebben bemegyünk egy olyan helyre, ahol örömmel fogadnak, hellyel kínálnak, nyitottak irányunkban.
El sem hisszük, milyen hamar eldől, hogy valaki visszajön-e alkalmainkra, hogy valaki átlépi-e gyülekezetünknek ezt az első küszöbét újra, s köztünk marad.
Jézus úgy viszonyult a kívül állók felé, hogy odafigyelt rájuk, észrevette és betöltötte szükségeiket, egyszerűen szerette őket. Azok közelebb jöttek, s a szeretet ilyen mértékű megtapasztalását érezve, megdöbbenésükben azt kérdezték: ki vagy te? S követni kezdték.
Nagy György lelkipásztor
Abraham Meulenberg előadásai nyomán
