Tény, hogy mindennapjaink jelentős részét a munkahelyünkön töltjük. Így a munka és a fizetés nagyban meghatározza életminőségünket. Ezáltal annak – ha akarjuk, ha nem –, kiemelt szerepe van az életünkben. Nagytiszteletű úrral néhány napja arról beszélgettük, hogy városunk egyik multinacionális cégénél kevesebb, mint egy év alatt több mint kétszáz fővel nőtt a foglalkoztatottak száma.

A cikk megírásához ez az adat szolgáltatott alapot. Írásomban leginkább arra keresem a választ, hogy milyen a hatása, van-e hatása az imádságnak a munkahelyteremtésre.

Biztos vagyok benne, hogy a kitartó imádság meghallgatásra kerül. Így a mátészalkaiak imája is eljutott Istenhez. Hiszem, hogy Isten értékeli az épülő gyülekezeteinket és azokat az imákat, melyek városunkban és gyülekezetünkben hangzanak el.

„Az Úr velük volt munkájukban, és tanításukat csodákkal kísérte és igazolta.” (Márk 16,20)

Isten szeret bennünket, és meghallgatja imádságunkat még akkor is, amikor sok más hang próbálja meg azokat elnyomni. Korunkban olyan új jelenségek hódítanak, mint a globalizáció, a bankvilág uralkodása, a másság hirdetése és nem utolsó sorban az emberek befolyásolása a média által. Ilyen körülmények között az ember még jobban összezavarodik, magára marad, és kilátástalanak látja a helyzetét. Valljuk be, hogy emiatt mindnyájunknak segítségre van szüksége. Továbbá sajnos ma már nem állja meg a helyét az a gondolkodásmód, hogy nyitva van a templom ajtaja, és aki akar, beléphet rajta.

Jézus kezdeményező módon jött a földre, és kereszthalálával megnyitotta a menny kapuját számunkra. Földi élete során a társadalom legkülönbözőbb rétegeivel került kapcsolatba: prostituáltak, vámszedők, katonák, farizeusok, írástudók és még sorolhatnánk.

„ … az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.” (Márk 10:45)

Minket is ez a „Jézusi”, kezdeményező evangelizáció vezethet eredményre. A gyülekezeteknek számos közös programra van szükségük ahhoz, hogy a személyes kapcsolatok kiépüljenek, és a későbbiek során működjenek.

Az elmúlt évben egy – a fentiekben már említett – multinacionális vállalat legnagyobb ázsiai gyára víz alá került. Az ott kiesett termelés azonnali pótlására volt szükség. Ez nagy lehetőséget adott a cég más gyárai számára, beleértve a mátészalkait is. Ugyanakkor egy másik kontinensen több száz család vesztette el a megélhetését.  Ennek köszönhetően egyesek anyagi biztonságba kerülnek és szárnyalnak, így jutnak el magasságokba.  Megélve a boldogságot és a szeretetet. Ezzel ellentétben mások viszont mélységbe kényszerülnek, és kétségbeesetten próbálnak kapaszkodókat keresni. Istennél nem az anyagi dolgok állnak a középpontban. Számára a legfontosabb, hogy az emberek érezzék a feléjük küldött jóságát, szeretetét és gyógyító erejét.

A mai ember gondolkodásmódját a technikai haladás, a pénz és a karrier határozza meg. Így sajnos a munkahelyek biztonsága került a legfontosabb helyre életünkben. Úgy érzem, hogy a ma emberének a munka túlzottan elvonja a figyelmét Isten igéjéről. „…az aratni való sok, de a munkás kevés” (Máté16:37)

Be kell vallanom, hogy időnként nekem is gondjaim vannak a prioritással annak ellenére, hogy templomba járó ember vagyok. Családapaként nem engedhetem meg magamnak, hogy a napjaimat kizárólag imádkozással, szinte szerzetesként élve töltsem. Úgy vélem, nem is ezt várja el tőlem Isten.

A lényeg, hogy az időbeosztásomból soha nem maradhat ki a neki szánt idő, függetlenül attól, mennyi elfoglaltságom van.

Rohanó világunkban sokan azt mondják, hogy nincs idejük Istenre. Szerintem mindenkinek arra van ideje, amit fontosnak tart. Lehet, hogy ez elcsépeltnek hangzik, pedig nagyon igaz. Ha valaki azt mondja, hogy nincs ideje valamire, vagy valakire, az azért van, mert nála az adott dolog hátrébb áll a rangsorban többinél. Nemcsak hinnünk, hanem tennünk is kell azért, hogy Isten mindig az első helyet foglalja el az életünkben. Igen!!! Kitüntetett szerepe kell, hogy legyen, mert Ő képes mindazt megadni, ami a listánk többi részét alkotja.

„ Te pedig amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván”.  (Máté 6:6)

Nekünk tiszta szívvel kell imádkoznunk, és akkor az áldás sem marad el, ahogyan a jól ismert „HÁZI ÁLDÁS” mondja:

„… Hol áldás, ott Isten

  Hol Isten, ott szükség nincsen.”

Persze az előbbiekben leírtakkal nem azt akarom sugallni, hogy a munkát el kell hanyagolni. Szent Benedek fogalmazta meg jelmondatában: „Imádkozzál és dolgozzál”! Ez a követendő sorrend. Az első Isten, azt követi a munka. Jó lenne, ha ezt minél többen felismernénk!

Meggyőződésem, hogy az Úr azt várja mindnyájunktól, hogy ki-ki a maga helyén, hűségesen, a legjobb tudása szerint sáfárkodjon talentumaival.

 Bene Sándor – presbiter