Manapság Magyarországon nagyon sokat hallunk az önkéntességről. 2011 ennek a témának a jegyében telt el, és állandóan szembejöttek ezek a szavak, a lehetőségek.
De mit is jelent valójában?
Az önkéntes
Hivatalos meghatározás szerint önkéntesnek számít az, aki szabad akaratából közvetlen anyagi haszonnal nem járó tevékenységet végez. Magyarországon az önkéntességnek, amely szervezethez kapcsolódik, nincsen nagy múltja. Hollandiában például már évszázadok óta működik ez a rendszer, így természetessé vált az emberek életében, hogy a mindennapi életük felett még egy szervezetnél önkéntes munkát végezzenek. Magyarországon ez nem jellemző. Mégis, sokszor nem gondoljuk végig, hogy a szabad akaratból, közvetlen anyagi haszonnal nem járó tevékenységhez hozzátartozik az is, amikor az édesanya a gyereke osztályában megvarr egy függönyt. A természetesnek tűnő dolgok tehát sokszor hivatalosan is önkéntes munkának deklarálhatóak.
Típusai
Az önkéntes munkának különböző típusai vannak. Lehet formális, amely kötődik szervezethez vagy informális, amely nem kötődik szervezethez. Megvalósulhat egyénileg vagy csoportosan, rendszeresen vagy alkalmi jelleggel, lehet belföldi vagy külföldi is. Nem csak a munkának, de az önkéntesnek is különböző típusai vannak: Vannak a vállalkozó típusú önkéntesek, ők mozgalmi jelleggel működnek, könnyen megszólíthatóak, nem kell szervezetbe tömörülniük. Őket leginkább az internet hívta életre. Van az az önkéntes, aki a társadalmi változást tartja fontosnak. Neki az ügy az, ami a leglényegesebb, elvárja, hogy a szervezet, ahol van, rugalmas legyen, radikális változást akar és radikálisan új rendszert keres. Van a keresgélő típusú önkéntes, aki alapvetően úgy gondolkodik, hogy „van néhány szabad órám” vagy „tetszik a cél, adjatok valami munkát”. Ők általában időszakosan vannak jelen egy szervezet életében, és akciókra jól motiválhatóak. Ilyenek például a természeti katasztrófák önkéntesei. A negyedik típus pedig a hagyományos típusú önkéntes, aki preferálja, ha a szervezet pontosan megmondja, hogy mit tegyen az önkéntes. Ő azt szereti, ha feladatleírása van, és a hierarchiának a része.
Motivációja
Amire részletesebben ki szeretnék térni ezekben a sorokban, az az önkéntes motivációja. Dr. Bartal Anna Mária adaptálása szerint egy ausztrál kutatásból, összesen 10 főmotivációja van az önkénteseknek.
1. Értékek: az egyén azért végez önkéntes munkát, mert fontosnak tartja, hogy segítsen másokon.
2. Reciprocitás: az egyén azért végez önkéntes munkát, mert úgy gondolja, hogy miközben segít másokon, az önkéntes munka önmaga számára is előnyöket fog hozni.
3. Elismerés: amikor az egyént az motiválja, hogy elismerik a képességeit és közreműködését.
4. Megértés: amikor az önkéntes azért vállalja feladatát, mert tapasztalatai által megismeri a világot, illetve azon készségeit tudja fejleszteni, amelyeket a mindennapi életben nem.
5. Önbecsülés: az egyén azért vállal feladatot, hogy növelje önbecsülését, és önértékelése javuljon.
6. Reaktivitás: az önkéntes munka végzése abból a szükségletből fakad, hogy ezáltal „jóvátegye” a múltbéli vagy jelenlegi ügyeit.
7. Szocializáció: az egyén keresi a módját, hogy eleget tegyen a szignifikáns másik (pl. család vagy barátok) normatívelvárásainak.
8. Önvédelem: azért vállal munkát, hogy ezáltal kompenzáljon olyan saját problémákat, mint például a bűnösség érzete.
9. Szociális interakció: amikor az önkéntesség oka a személyes kapcsolatháló kiépítése, illetve az egyén élvezi az interakciók szociális aspektusait.
10. Karrierépítés: az önkéntes annak érdekében végzi munkáját, hogy ezzel kapcsolatokat alakítson ki, és olyan tapasztalatokat szerezzen, amelyek hasznára válhatnak a jövőbeli munkavállalásban.
Az ausztrál kutatás ugyan nem beszél róla, mindenesetre én azt vallom, hogy a 11. és legerősebb motiváció az az elhívás, amit Istentől kapunk.
Amivel pedig még motiválni lehet az önkéntest a szervezet részéről, azok ajándékozási rendszerek, ami elismerést ad a kitartó önkénteseknek, a csoportos programok, hiszen főleg a fiataloknak a társasági élet, és az, hogy jól érezze magát, az szintén nagyon fontos. Lehet segíteni a munkáját szupervíziókkal, hogy fel tudják dolgozni azokat a helyzeteket, amelyek szembejöhetnek a munka során és elakadást okoznak. Amit még nagyon fontosnak tartok, hogy az önkéntes a megfelelő helyen legyen, és kihívást jelentsen a szellemi, és személyiségfejlődésében. Ezt azért is emelem ki, mert ez legtöbbször a mentor, az önkéntes koordinátor, tehát a szervezet felelőssége, hogy ismerje az önkéntesét, a képességeit, és segítse a fejlődésben.
Aktivitása
Az önkéntes aktivitása vagy az, hogy milyen típusú munkát végez, nagyban függ az adott élethelyzetétől. Természetesen egy egyetemista vagy fiatal felnőtt, teljesen mást tud vállalni, mint egy kisgyerekes anyuka. Nagyon fontosnak tartom, hogy ezek helyes mértékben jelenjenek meg, hiszen mindegyik az életnek más részéről tud értéket közvetíteni, de mind ugyanúgy fontos és kiegészíti egymást. Például egy fiatal felnőtt egészen más értéket tud mutatni egy állami gondoskodásban élő fiatal életében, hiszen korban nagyon közel állnak egymáshoz, mint egy családos önkéntes, aki a családnak a helyes képét gyakorlatban is be tudja mutatni.
Az önkéntességnek tehát nélkülözhetetlen szerepe van társadalmunk életében. Különösen fontosnak tartom a keresztények szerepvállalását, hiszen ezáltal Isten szeretetét tudjuk közvetítetni azok felé, akik felé szolgálunk és a társadalomnak is bizonyság ez a munka.
Apáthy Judit – A KUL Alapítvány munkatársa
