8. nap
„…de a másik tanítvány előrefutott, gyorsabban, mint Péter, és elsőnek ért a sírhoz.” (Jn 20, 4)
Miután a tanítványok felocsúdnak kábult állapotukból, rájönnek, hogy meg kellene bizonyosodniuk afelől, valóban csoda történt-e. Ezt akkor tudják megtenni, ha odamennek a sírhoz, és saját szemükkel látják majd, hogy tényleg üres. Nem bírják ki, hogy miután elindultak, ne szaporázzák a lépteiket. Egyszer csak már szaladnak. Érdekli őket az igazság, érdekli őket a csoda. „Rámozdulnak” erre a dologra.
Te mindig hittél a csodákban? Soha nem fogadtad kételkedve egy-egy ember bizonyságtételét, aki azt mondta: „Vannak még csodák!” (pl. a Csodától csodákig facebookos bizonyságtételeit)? Mennyi idő kell ahhoz, hogy felébredj a húsvét utáni kábulatból, s rájöjj, hogy itt valami olyan történt ezzel a feltámadással, amelyhez neked is közöd van: „És azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.” (2Kor 5,15) Nem kellene-e lélekben rámozdulni erre a csodára?
Ha végre elhiszed, hogy Krisztus meghalt érted, s elindulsz a hit útján, akkor nem árt tisztázni a célokat: miért és hogyan fussam meg életem pályáját? Pálnál erről is olvasunk: „Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág”. (1Kor 9, 26) Mi az életed célja? Rick Warren Céltudatos élet című könyvében, melyet 20 millió példányban adtak el a világon, 5 életcélt nevez meg: 1. Isten örömére kell élnünk. 2. Közösségben érdemes élnünk. 3. Krisztusra való hasonlatosságra kell törekednünk az életben. 4. Szolgálnunk kell valahogyan Istennek. 5. Meg kell találnunk az életben a küldetésünket. Ezekért a célokért élsz? Ezekért futsz az életed pályáján? Ezek mozgatnak, vagy egészen más célok motiválnak? Futsz a hírnév, a pénz, az elismerés, a dicsőség, a másoknak megfelelés után? Ha helyesen akarsz válaszolni, akkor nézd meg, mivel töltöd a legtöbb idődet – mert annak a célnak kötelezted el magad, amellyel a legtöbb időt töltöd. De jó lenne, ha az üres sír fénye felé futnál, amely magába a mennyországba enged téged bepillantani (és belépni) már itt a földön. Megtérésének csodája után Pál szemei előtt egy cél volt. „De egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” (Fil 3, 14 ) Ha csodákra vágysz a saját életedben is, akkor még ma tegyél egy lépést hitben Isten felé (imádkozz hozzá saját szavakkal, s beszélj Neki a céljaidról), s meglátod, Ő százat tesz majd feléd!
Sipos József lelkipásztor (Tiszaújlak)
