43. nap

„Péter így válaszolt: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké; sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” Apostolok Cselekedetei 2,38-39

 “Isten ígéretei – igen találóan – olyan csekkekhez hasonlíthatók, amelyeket bemutatás alapján bármikor be lehet váltani. A hívő ember azért kapja ezeket, hogy valami jó adományban részesüljön. Nem arra valók, hogy kényelmesen elolvassuk őket, és ennyivel beérjük, hanem hogy vegyük valóságnak az ígéreteket, miként a csekket is valóságos pénzként kezeljük” – írja az igehirdető C.H.Spurgeon.

Az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó – szoktuk mondani. Isten betartotta az Ószövetségben tett ígéreteit, amit a próféták által előre megmondott. 2000 évvel ezelőtt felnőtteknek hangzott el ez az ígéret.  Valóság lett ez az üdvtörténeti ünnepek – karácsony, nagypéntek, húsvét, áldozócsütörtök, pünkösd – üzenetében. Pünkösdkor a keresztség egyet jelentett a konfirmációval: megkeresztelkedtek, mert bűnlátásra és bűnbánatra jutottak a Szentlélek világosságában, és megszabadultak bűneik nyomasztó terhétől. Ma a megkeresztelt 10 kisgyermek közül hetet „elveszítünk” a konfirmációhoz érve. Aztán a konfirmáltak nagy része is lemorzsolódik, nem kapcsolódik Istenhez, az ifjúsági közösséghez, gyülekezethez. A keresztségtől eljutni a konfirmációig nagy út. Isten komolyan veszi a konfirmációt, ami káténk alapján megerősítést jelent; a Szentlélek erősíti meg ébredő hitünket. Isten ígéretei ma is állnak. Isten nem vonta vissza az Ő ígéretét. Gyermekként és felnőttként is lehet konfirmálni!

1. Van lehetőség a megtérésre. A megtérés fordulatot jelent. Új gondolkozást, új látást, új utat. Van célja és értelme az életnek: van miért élni. Ezt a 180 fokos fordulatot Isten Igéje által végzi ma is. Olvasom a Bibliát, és Isten a Szentlélek által munkálkodik bennem. – Vedd kezedbe a Bibliát, menj el istentiszteletre!
2.  Van lehetőség az Istennel való élő kapcsolatra. Hiába a számítógép, hiába a kiépített hálózat, ha hiba csúszik a csatlakozásnál, akkor nem lehet „fellépni” a világhálóra. Van Biblia, templom, gyülekezet,… mégis távol lehet élni Istentől.  A kapcsolat viszont létrejöhet, s meg is maradhat állandónak. A konfirmáció alatt való felfedezések Isten csodatételeiről, megváltói munkájáról ebben segítenek. – A konfirmáció után se hagyd abba az Istennel való kapcsolatápolást!
3. Isten hív!  Annyi hívás van ma a világban. Gyere, állj be közénk, támogass bennünket…! Aztán, amikor rámozdulunk egyikre-másikra, akkor azt tapasztaljuk, hogy csupán ki akarnak használni bennünket. Csalódások sorozata állhat mögöttünk. Isten is hív. Isten magához hív. Nem neki van szüksége ránk, hanem nekünk van szükségünk Őrá. Így mondja ezt el egy ének: “1. Isten hív, te el ne küldd! Ő látja sorsodat. Ne küldd el, ha Igéje, Mélyen szívedbe hat! Lásd, Ő szeret, még így is szeret, Elveszi bűneidet. Múltad Övé, új életért, jöjj, és add át szívedet! 2. Ne küldd el, mert az idő eljött, Hogy megragadd! Ne küldd el a lét tűnő,  S mint a szél elsuhan. Lásd, Ő szeret, még így is szeret, Elveszi bűneidet. Múltad Övé, új életért, jöjj, és add át szívedet!” – A konfirmáció alkalmával a család is konfirmál. Isten hívja a gyermeket, a szülőket, és a keresztszülőket is!

Wass Albert Nagyapám tanítása című írásából álljon itt egy részlet:  ”Idefigyelj – mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!
Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos, lassú beszéddel.
– Idefigyelj – mondta. – Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük nincsen többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakő. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, ha belepusztulunk is! Érted?
– Értem – hebegtem megrendülve.
– Dehogyis érted – csapott le reám a szava -, de elmagyarázom úgy, hogy megértsed. Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól kaptam, amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a tied lesz. Ez az óra számomra minden csecsebecsénél értékesebb. De ellophatod. Visszaadhatod, vagy megtérítheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét, ökrét, vadászpuskáját. Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint, vagy megtérítheted az árát. Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől, nem térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt időt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted?
Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, ha valakinek szavamat adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszek – akkor már ott vagyok öt perccel azelőtt, még ha vénasszonyok esnek is az égből, ahogy drága jó nagyapám szokta volt mondani. Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat is. Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál. Aki öt percet késik, az öt percet ellop valakinek az életéből, amit nem tehet jóvá soha.
– A megbízható embert még ellensége is tiszteli – mondta volt nagyapám -, mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet építeni. A többi szemét, amit elfú a szél…”

• Mikor olvasol Bibliát?
• Engeded, hogy Isten beleszóljon Igéje által az életedbe?
• Isten ígér, s teljesíti is ígéreteit. Teljesíted – a konfirmációkor, de máskor is – az Istennek tett ígéreteidet?

Pótor László református lelkipásztor