1. nap

“A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van hengerítve a sírbolt elől.” János 20,1

Az ember nem szeret várni. Felgyorsult világunkban az időt tartják a legdrágább kincsnek, mivel az elmulasztott idő visszaadhatatlan. Mégis az élet – halál, üdvösség – kárhozat kérdésében a legtöbb ember kivár; vár valami csodát, ami majd rendezi a rendezetlent, feltárja az ismeretlent, és egy életen át megpróbálja úgy elütni az időt, míg szívében-lelkében vár valami csodára, elméjével állandóan elfoglalttá teszi magát, és mondogatja: NINCS IDŐM. Sajnos sokan ezt el is hiszik. Így sem a földiekre, sem a mennyeiekre nincs idejük. Mindent elmulasztva vesztesen hullnak majd a porba!

„…a magdalai Mária korán reggel, amikor még sötétség volt odament a sírhoz…”

Gondolkodott, döntést hozott, cselekedett. Elindult még sötétben, így lett az első, aki csodát látott a feltámadás hajnalán.

Győzött a csüggedésén, szomorúságán, a „Minden hiába!” nyomasztó gondolatán. Elindult Jézus felé, közben az Atya már cselekedett, a kő már nincs a sír száján, ő csodát látott.

A ma élő embernek is legyőzve sötétséget, csüggedést, az „úgysem sikerül” visszatartó gondolatot, el kell indulni a keresztyén gyülekezet felé, a templom felé, az írott és hirdetett Ige felé, hogy csoda történjen! Sötétségből világosság, csüggedésből reménység, kudarcból győzelem! Jézus a győztes, feltámadt a halálból, csoda történt! Rajtad is a feltámadás csodája segíthet, mert a feltámadásba vetett hit ad értelmet a jelennek, és nyitja meg az üdvösség kapuját.

Számomra is csoda, hogy hitetlenből hívő lettem. Csoda, hogy a kifosztott egyház újra adni tud. Csoda, hogy az ateizmus volt katedráján ma Jézust hirdetik. (pl. Nagyberegi Ref. Liceum)

„Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok.” (Jakab 4,8) Csodára tétlenül várni lehet, de jobb érdeklődni, keresni, zörgetni, kérni, és így a feltámadás csodájának részesévé lenni. Minél hamarabb, fiatalon, még ma, amíg el nem jönnek a „nem szeretem idők”. Közeledj, és érj el a célba mától kezdve ötven napon át, mert a Lélek téged is újjá kíván szülni.

Engedelmeskedj az Istennek!

Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke (Mezővári)

Túrmezei Erzsébet:

Húsvét után