Egyházi ifjúsági munka a XXI. században,

avagy „miért bűn a fiatalokat az evangéliummal untatni.”

A fent említett idézettel úgy gondolom, legalább annyian egyetértenek, mint amennyien megbotránkoznának rajta. Viszont hiszem, hogy az a folyamat, amely a református egyház megújulását eredményezte a múlt század 40-es éveiben, éppen a megújuló egyházi ifjúsági munkából indult ki. Ennek voltak fényes bizonyítékai a megjelenő „Belmissziói Útmutató” című kiadványok, Makkai Sándor szerkesztésében, ahol jelentős fejezeteket szenteltek az ifjúsági munka alapjainak és módszertanának lefektetésében.

A folyamat közel 40 évre megszakadt, viszont az elmúlt húsz évben sem adott mindenben kielégítő választ az egyház a mai fiatalok létkérdéseire úgy, hogy azt meg is értsék.

A fiatalok mai kultúrája

Szükségét érzem hát egy rövid áttekintésnek a fiatalok mai kultúrájáról az „Ifjúság 2010” nevű szociológiai kutatás fényében:

A kutatások szerint a mai szülők ebben az értéktelenné és céltalanná vált társadalomban, egyszerűen nem tudják, hogyan kell nevelni, a gyerekek, nem tudnak gyerekként viselkedni, mert a média felnőttként szolgálja ki őket. A mai tizenévesek nem tűznek ki célokat, nem lázadnak úgy, ahogy apáik, ők szórakozni akarnak. Míg a nagyapák generációja a 68-as generáció, akik egykor meg akarták változtatni a világot, fiaik, a mai fiatal felnőttek, akiket az x-generációnak is neveznek, teljesen más értékeket képviselnek; a szabadságot, a spiritualitást. A legújabb nemzedék, a @-generáció, akik nevükben hordozzák lényegüket, a média- és információfüggőséget. Ez a korosztály hihetetlen információéhséggel bír, mindennapjaikat a világhálón töltik, kommunikációból kommunikációba rohan, mégsem érti a világot, mert kapcsolatai felszínesek. Sok ismeretséget kötnek, (pl. lásd: közösségi oldalak hihetetlen népszerűsége), de nem élnek tartós kapcsolatokban.

„A gyerekek azt másolják, amit a felnőtteknél megfigyelnek. Kifejlesztik a saját mechanizmusaikat, hogy hiányaikat pótolják. Kirívó viselkedésmódjuk sokszor csak a mögötte meghúzódó kétségbeesés néma sikolya vagy ilyen különleges módon megfogalmazott kérés, hogy vegyék végre komolyan őket. Az egyház azonban nem képes elég gyorsan lépést tartani a változó korral, pedig mind a kutatások, mind a tapasztalatok bizonyítják, a bibliai nevelési elvek értékállóságát.”- írják a szakemberek.

Az egyház válasza a fiatalok felé

Mi tehát az egyház válasza a mai fiataloknak? Nem tudjuk felvenni a versenyt a kor szórakoztatóiparával, de nem is kell. Mi, mint Isten családja/háznépe mást tudunk kínálni: élő emberi kapcsolatokat, példamutatást, amit követhetnek és másolhatnak, segítő támogatást az életük nehéz döntéseiben. A mai ifjúsági munkát a kapcsolatépítésre lehet alapozni, amikor időt és energiát fektetünk a diákokba, hogy érett, krisztusi jellemű felnőttekké formálódjanak. Ehhez azonban új szemlélet szükséges, amely képes kilépni a templomfalak közül és jelen lenni az ő világukban – ahogy Jézus is tette.

Új szemlélet

Néhány kulcsszó, amely iránymutató lehet:

1. Csapatmunka, mert az ifimunka nem partizánakció, és nem csak a lelkész dolga, hanem olyan hitben járó felnőtteké is, akik megfelelő tanítás után igazi példává lehetnek számukra.

2. Példamutatás, a hiteles, „életszagú” keresztyénség eléjük élése a mindennapokban.

3. Feltétel nélküli szeretet, amelyről hamar kiderül, ha csak színlelés, mikor egy ifis diákot részegen látunk az iskolai bulin, vagy épp 13 orr- és fülkarikával állít be ifire.

4. Türelmes és szeretetteljes nevelés, amikor időt, segítséget és lehetőséget adunk számukra, hogy Isten kezében formálódjanak. Ez a „lelki apaság”.

5. Közéjük menni, kilépni az egyház méltóságteljes falai közül, és megismerni az életüket és kínjaikat (amiből van elég, lásd pl. tinédzser öngyilkosságok), úgy látni őket, mint ahogyan Isten is látja őket.

6. Időt adni és tölteni velük, mert az átlag diák napi 2-3 órát tölt a tévé és az internet világában és heti 15-20 percet beszélget a szüleivel! Ha időt szánunk rájuk, ők is megtanulnak időt tölteni a saját családjukkal, és így kapcsolódik szorosan össze az ifjúsági munka és az egyház családsegítő szolgálata.

Átvinni a gyakorlatba

Úgy hiszem, nem a valóságtól elrugaszkodott elgondolások ezek, hiszen működnek ugyanúgy városban, mint falun, – saját tapasztalatom szerint is – és működtek a 40-es évek ébredési idejében az ifjúsági csendes heteken, de otthon a saját gyülekezetükben is, sőt működik mind a mai napig Kárpátalján a KRISZ, és az erdélyi református gyülekezetekben az IKE ifjúsági szervezetek segítségével is.

Pál így fogalmazta meg ezt az alapelvet az 1 Thesszalonika 2,8-ban:

„Mivel így vonzódtunk hozzátok, készek voltunk odaadni nektek nemcsak az Isten evangéliumát, hanem a saját lelkünket is, mert annyira megszerettünk titeket.”

A mai fiataloknak példaképekre van szükségük. Krisztusi életű példaképekre.

Vajon van-e bennünk készség Pállal együtt azt mondani a mai fiataloknak: „Legyetek a követőim, mint én is követője vagyok a Krisztusnak…” ?

Vadász Sándor – presbiter, ifjúsági munkás