[Az] embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek. – 1Korinthus 2:9

Egy egyetemi főiskola professzora észrevette, hogy a diákjai eltorzult véleményeket vallottak a mennyről, és túl nyugodt, unalmas helynek tartják. Ezért hogy felkavarja kicsit a képzeletüket, feltette nekik ezeket a kérdéseket:

„Szeretnél úgy felébredni holnap reggel arra, hogy az a személy, akit eddig a legnagyobb szenvedéllyel szerettél, most még jobban szeret téged? Ha úgy ébrednél föl, hogy azt a zenét hallod, melyet mindig is szerettél, de sosem hallgattad ilyen határtalan örömmel? Ha úgy ébrednél fel egy új napra, mintha most indulnál felfedezni a Csendes óceánt? Ha arra kelnél, hogy semmi felől nem lenne bűntudatod? Szinte a bensődbe tudnál látni, és minden mást is így látnál, ami körülötted van. Úgy ébrednél föl, mintha Istent lélegeznéd be, akárcsak a levegőt? Szeretnéd szeretni Őt. És szeretnél mindenki mást is.”

Válaszul a professzor cseles kérdéseire, minden diák felemelte a kezét. Ha ilyen lesz a menny, és még sokkal inkább ilyen, ők biztosan oda akartak kerülni. “Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek” mondta Jézus a tanítványainak (János 14,2). Mindannyiunkban megvan a vágy – egy mély sóvárgás – hogy ebben a dicsőséges otthonban legyünk. Ez a leírhatatlan gyönyörűség helye. És a legfőbb áldás maga Jézus Krisztusnak a jelenléte lesz! – Vernon Grounds

A földi élet legnagyobb örömei sem hasonlíthatók a menny boldogságához.

forrás internet