„Én és az én házam népe”

„Ilyen csodálatos táborban még nem voltam…”

Ettől szebben és egyszerűbben csak egy iskoláskorú kislány tudta megfogalmazni mindazt, amire a Többgenerációs Református Tábor kiötlői gondoltak a szervezéskor és az ötnapos együttlét alatt. A Mátészalkai Kertvárosi Református Egyházközség több mint hatvan résztvevővel – gyermekek, tizen- huszonévesek, szülők és nagyszülők – a Füzérradványi Ifjúsági Táborba, Isten segedelmével, július 26-án szerencsésen megérkeztek. Ekkor még ragyogóan sütött a Nap, de a hírek a továbbiakban nem voltak reménykeltők, már ami az időjárást illeti, egyébként semmi panaszunk nem lehet. A Pálháza – Kőkapu között közlekedő kisvasút újra viszi az utasokat. A szemerkélő esőben mi is felkapaszkodtunk rá. Nem bántuk meg. Másnap reggel és még szerdán is, az örökmozgók legnagyobb bánatára – még azt mondják, nem létezik a perpetuum mobile –, a tágas udvarra csak az ablakból tekingettek.

Ez a körülmény arra volt jó, hogy a különböző korosztályok a bibliaórák keretében a család, a szeretet, az összetartozás fogalmát egy-egy példabeszéd segítségével értelmezzék. Kicsit konkrétabban arról volt szó, hogy a felnőttek a házasság kísértéseiről, a családon belüli szerepek fontosságáról, a gyereknevelésről és a család védelméről kaptak megerősítést

a Biblia örökérvényű útmutatásával, még akkor is, ha a mindennapok tapasztalatait is megfogalmazták. Az ifjak – lányok, fiúk vegyesen – az említett témák szinonimájaként a párválasztás fontos kritériumairól, a korosztályukra jellemző önállósodási törekvések jó és kevésbé jó hatásait beszélték meg, amelyhez szorosan kapcsolódott a szülőktől való távolodás, a saját „fészekrakás” nem kis dilemmája. A kicsik pedig Ruth könyvének négy fejezetét ismerték meg.

A már említett esős napok délutánjait arra használtuk fel, hogy átsétáltunk a szomszédos Károlyi-kastélyba, majd Vizsolyba és Göncre. Mi, szatmáriak – a vizsolyi templomban – úgy tekintünk Károli Gáspár által magyarra fordított Bibliájára – nemcsak református hitünk miatt –, mint a sajátunkra.

Csütörtökön és pénteken a délelőtti bibliaórák továbbra is a hitbéli feltöltődést jelentették.

Feltétlen említést érdemel az a kirándulás, amely kiegészítette lelki békénket, a természet értékeinek megismerésével. Füzérkomlóson Mester András erdész vadaskertjében a szabadon élő – 25 hektáron – európai bölényeket nézhettük meg. Magyarországon egyetlen hely, ahol nem állatkerti körülmények között élnek. Ezt követően a füzéri vár „meghódítása” volt a cél, amelyet voltak, akik cselesen kerülővel vettek be, és voltak, akik az azonnali lerohanást választották nem kevés levegőhiánnyal küzdve.

Az esték során a csöndes pihenőre térést az Esti Áhítat adta, ugyanis a helyi református templomban a környékbeli lelkészek egy-egy példabeszéddel, igehirdetéssel erősítették meg bennünk, hogy gondolataink, tetteink Istentől valók.

Akik együtt eltöltöttük a néhány napot, és elfogyasztottuk az őzpörköltet a tábortűz mellett, megfogalmaztuk, a család az a közösség, amely egyházunk, nemzetünk megtartója ma és marad minden időben.

Zsoldos Barnabás