Nézegetem a képeket, melyek a Családi táborban készültek, és azon gondolkodom, hol is kezdjem…..Mondjuk az elején, ugye? 🙂

Egyébként meg annyira beszédesek a képek, hogy „átjön” a helyszín varázsa, és a hangulat mindenkinek, igazából nem is hiányoznak a szavak.

És jönnek, jönnek a gondolatok, „tolakodnak” az emlékek, érzések….

– Hogyan tapasztalhattuk meg a marosvásárhelyi gyülekezet vendégszeretetét az egész éjszakás út után, és kaptunk lelki táplálékot és erőt a további utunkra?

– Milyen hatalmas tér fogadott minket a parajdi sóbányában tíz emelet mélyen, és jutott hely a „világi” dolgok mellett egy kis templomnak is?

– Mekkora várakozással ültünk a traktor „vonta” szekereken a Madarasi Hargita felé vezető úton, és azt sem tudtuk merre nézzünk, olyan csodálatos tájak tárultak elénk. De akkor még nem tudtuk, hogy ez csak előképe annak, amivel a gyalog megtett út végén, a tetőn szembesülhettünk. Érezni azt az erőt a Himnusz éneklése közben, mely összeköt minket magyarokat, bárhol a világon.

– Látni és átérezni Csíksomlyón az Ezer székely leány napján a székely ember Istenbe vetett hitét, mely életüket vagy a jövőjüket illeti. Szinte „beleég” az ember agyába a kép a „nyeregben”, ahogy a több ezer népviseletbe öltözött székely büszkén viseli magyarságát.

– És megérkezni minden este a Vargyas patak partján lévő szállásra, távol a világ zajától, egy varázslatos helyre. És megpihenve részt venni Botos Csaba somosdi lelkipásztor esti evangelizációin, ahol a maga teljesen egyszerű, mégis lehengerlő stílusában szembesített önmagunkkal, megláttatott nagyon fontos, néha elfeledett dolgokat Mindenki kapott általa valamit, amit tovább vihetett, ami hozzásegítette a növekedéshez.

– Tagjává válni egy családnak, mert olyanná váltunk, mint egy család. Mindenkinek volt szerepe, mindenki adhatott és kaphatott, egymást segítettük lelkileg minden nap. A régi testvéri kapcsolatok még jobban megszilárdultak, és újak eresztettek gyökeret.

Úton voltunk, meg-megpihentünk, és továbbmegyünk, reméljük egyre többen leszünk.

„Minden utazásnak annyi az értelme, amennyit azonközben önmagunkban beutaztunk” (Illyés Gyula)

GYHK

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=JW1mlywl9FQ[/youtube]