Semmit sem kívánok nektek karácsonyra jobban, mint azt, hogy érezzetek meg valamit abból a szeretetből, amellyel Isten Jézus Krisztusban szeret benneteket.  Semmire sincs olyan nagy szükséges a modern embernek, mint éppen arra, hogy egyszer úgy igazán megragadja, felemelje, és már-már elveszett emberi méltóságába visszahelyezze ez a szeretet. Mert nézzétek, mivé válik az ember lassan ebben az eltömegesedő világban: számmá, statisztikai adattá. Az ember a tömegben elveszíti a nevét és egyéniségét. A társadalom óriási gépezetének egy kicsiny csavarja lesz belőle. Ha kihull, rögtön pótolják, és a gép zavartalanul megy tovább. A tömegben elveszett az ember….

Nos, ebből emel ki Isten szeretete. Ez a név, Jézus, éppen azt jelenti, hogy Isten a tömegben elvesző ember után megy, éppen az ilyen ember sorsán akad meg a szeme. Lehet, mindenki átnéz rajta, mint a levegőn, lehet, hogy senki sem törődik személyes ügyeivel, de Jézus éppen ezért jött, hogy kiemelje az embert a tömeg kavargó forgatagából, és azt mondja: Te Isten gyermeke vagy!”

Érted? Olyan ember vagy, akiért Isten a szeretet legvégső áldozatára is kész. Olyan drága vagy, aki után Isten vágyódik nagy, könyörülő szeretettel. Tehát nem csak egy névtelen senki vagy a sok millió többi között, hanem a legmagasabb rendű ember: olyan, akit Isten szeret!

Ó, hogy megszépül az ember, akit valaki nagyon szeret!

Joó Sándor, református lelkész