7.nap

„Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia a halottak közül.” (Jn. 20, 9)

 Már az az ember is zavarban van, aki csak az olvasott sajtó világát és a könyveket forgatja. Ha valaki egy kicsit ismeretlenként belép az internet világába, sokszor felfoghatatlan mennyiségű információval találkozik. Komoly érettség kell, hogy az ember csak azzal foglalkozzon, azt „nyissa meg”, amire tényleg szüksége van.

Mai igénk alázatra int. Ugyanúgy, mint az első tanítványoknak: az Úrnak kell beleavatkoznia az életünkbe, hogy a feltámadást, az Ő dolgait megértsük, hogy lássunk, és hogy higgyünk.

Mikor élték át a tanítványok a feltámadás örömét, ennek erejét – amely aztán új kezdésre, és örvendező életre indította őket? Az üres sír és a leplek látványa után. Isten Szent Lelke emlékezteti őket két dologra: amiket Isten már az Ószövetségen keresztül Krisztus feltámadásáról tanított, írt, és amiket Jézus prédikált nekik isteni hatalmáról. Az Ige és az igehirdetés tehát elválaszthatatlanok. 

Milyen fontos úgy kézbe vennünk a Szentírást, hogy komolyan, hittel kérjük az Urat, hogy nyissa meg nekünk. Értesse meg velünk a régi próféciák Krisztusra vonatkozó üzenetét! Hadd lássuk a régi igazságot: az Ószövetséget az Újszövetség által értjük meg. Az idők teljességében elküldött IGÉRŐL, Krisztusról szól mindkettő.

A hitünk alapja tehát a feltámadott Krisztus, Akit Isten az Igében ad nekünk: a hirdetett és az olvasott Igében. Otthonomban, a csendességemben, az Úr előtt való magányomban olvashatom. Táplálkozhatok Vele, mint az Úr Szavával. S miközben a gyülekezet közösségébe készülök, magamhoz vehetem a Bibliámat, hogy amikor a lelkipásztor felolvassa azt, én is odafigyelve, szememmel is kísérhessem. Miközben egyre gyakrabban forgatom a Bibliát, megértem az összefüggéseket, csodák tárulnak fel előttem, s egyre inkább „otthon leszek” a Bibliában. Egyre inkább az „enyém lesz” az Ige. Otthon visszakereshetem a gyülekezetben együtt olvasott Igét, s ez is segít abban, hogy a hétköznapok és a vasárnapok, ne váljanak el egymástól.

Zila Péter lelkipásztor (Budapest)