17. nap

„Aznap, amikor beesteledett…” (Jn 20, 19)

A legjobb napnak is van vége! Sokan már csütörtöktől a hétvégét várják, de hétfőtől újra jön a mélyrepülés. Már az alkonyatban is hosszúak az árnyak, és még a teljes sötétség leszállta előtt elkezd bennünk fészket rakni a félelem…

Tökéletes idő arra, hogy a sátán madarai ellopják az előző napi jó vetést, és ne az elhengerített követ lássam már, hanem a mögötte lévő sötétséget.

Számodra mi kezdődik el a hét első napján? Az örökkévalósághoz kerülsz közelebb – vagy a lehető legtávolabb vagy az Úrtól, gyülekezettől, mert egy újabb hétig nem leszel közösségben, és nem olvasol Bibliát? Megvan még benned az a „jó hír”, amely annyira megfogott a prédikációban, vagy sötétben fogsz tapogatózni ezen a héten is?

Ahogyan mondta valaki: „A félelemnél egyetlen rosszabb dolog van: a félelemtől való félelem.” „A külső sötétségnél pedig csak egyetlen veszélyesebb dolog van: a belső sötétség.”

Jézus Krisztus eljövetele azt jelentette: örök, kiolthatatlan világosság költözött a sötétség, halál földjére. Az Ő fénye betölti örökké majd a Mennyet is, nem lesz ott szükség Napra. De a te szívedbe is beragyoghat? „A teljes szeretet kiűzi a félelmet – aki pedig fél, még nem lett teljessé a szeretetben.” (1Jn 4, 18). Imádkozz azért, hogy egész héten ne a sötétség vagy a bármitől való félelem nőjön benned, hanem – mint asztalra állított gyertya – hited ragyogja be az egész szobát!

Bernát Tamás lelkipásztor, Kisdobrony