5. nap

„Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, és látott, és hitt.” (Jn. 20,8.)

János ott toporog a nyitott sír bejáratánál – egyedül. Nem gondoltad még, hogy milyen könnyű lenne hinni ott a nyitott sírnál? Nem voltál még úgy, hogy átélsz valamit, Isten nyilvánvalóan tesz éretted valamit, megszólít az ige, s te megrendülten toporogsz, nem mersz hinni? Mit kell itt vacakolni? – kérdezhetnénk. Miért olyan nehéz hinni még az ilyen csodálatos helyzetekben is? Miért kell bátorság a hithez? Aki el meri hinni, hogy Jézus él, annak nem lehet többé úgy továbbmenni, ahogy eddig járt! Akkor minden beposhadt, megszokott gondolatmeneted, életstratégiád használhatatlanná válik. Akkor mindenben Rá kell hagyatkoznod, s ebben nincs gyakorlata önimádó szívednek, még akkor sem, ha vannak kegyes szokásaid! És ekkor elrobog János mellett Péter, s gondolkodás nélkül belép. Mennyire más temperamentum! Ahogyan Áron is más volt, mint Mózes. Ahogyan a gyülekezetben is különféle emberek vagyunk! Isten így találta ki, így teremtett! Hányszor segített ki engem is Isten olyan testvérekkel, akik nem is sejtették, hogy egy-egy beszámolójukkal, bizonyságtételükkel vagy gondolatukkal lendületet adtak nekem, hogy bátran elhiggyem, hogy megléphető a hit lépése!

Csak nem gondoltad azt, hogy neked megy egyedül, hogy te majd otthon hiszel? Vigyázz, mert akkor ott toporoghatsz évekig a nyitott sírnál bátortalanul!

Nézz körül! Nincs olyan valaki melletted (otthon, a suliban, a munkahelyeden, a szomszédodban, a levelező listádon, a mobilod névjegyzékén…), akinek csak szólnod kéne egy hívó szót, vagy rá kéne kérdezned: „hogy van?”, küldened kéne egy igét SMS-ben? Lehet, hogy Isten téged küld, hogy bátoríts valakit.

Zila Péterné óvónő (Budapest)