Tisztelt Gyülekezet! Kedves Testvéreim!

 A felnőtt konfirmációra felkészítő első alkalmon Tiszteletes Úr megkérdezte, hogy miért hoztuk azt a döntést, hogy konfirmálni szeretnénk. Mi, akik ma itt előttetek fogadalmat tettünk alapvetően két okot említettünk:

• a gyermekünk a tavalyi évben konfirmált és akkor kerültünk közelebb Istenhez, a hithez;
• a másik ok, akik azért szeretnének konfirmálni, mert Isten színe előtt is házasságot kívánnak kötni, ehhez az életre szóló kötelékhez Isten áldását kérik.

És ha belegondolunk, mindkettő nagy dolog!

Nagy dolog, ha nem a szülő az, aki megmutatja gyermekének a helyes utat, hanem Isten kiválasztja a gyermeket és rá bízza  egy ember, a szülője örök életét.

Napjainkban nagy dolog már az is, ha két ember házasságot köt, nem csak az együttélést választja, hát még az, ha házasságukra Isten áldását is kérik.

És ma már azt is tudjuk, hogy a döntés, amit hoztunk, nem is a mi döntésünk volt! Isten formálja az életünket! Ő hívott minket, jött velünk az utunkon, vezetett bennünket; és vezette a gyermekünket, a házastársunkat, párunkat, akik bátorítottak és kísértek bennünket ezen az úton.

És igen Isten vezetett bennünket ebbe  a gyülekezetbe, melynek tagjai lettünk. Mindannyiunk közös élménye volt, hogy jó érzés  istentiszteletre jönni. Békességet és nyugalmat kaptunk általa. Egy olyan élő gyülekezetet találtunk, amelynek tagjai valóságos kapcsolatban állnak Istennel, ahol Jézus Krisztus áll a gyülekezet középpontjában. Ahol az igehirdetésben  mindenki talál fogódzót és iránymutatást a saját életére. Az életünkre, amely ma egy fordulóponthoz érkezett.

Hiszem, mindannyiunkhoz szólt az Úr: „ Ne félj mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézsaiás 43:1)

 Kívánom,  hogy mindannyian megtaláljuk életünkben azt  az utat, azt a szolgálatot, amire Isten elrendelt.

Mindák Katalin

2016. június 26-án az istentiszteleten tettek fogadalmat a gyülekezet közösségében. Isten áldását kívánjuk életükre, további lelki fejlődésükre!

[flagallery gid=29]