2013. november 10-én a Mátészalka Kertvárosi Református Gyülekezet Kincses házában megalakult a Dávid férfisátor 17 fővel. Szeptembertől kezdődően Nagy György lelkipásztor tolmácsolásában 7 igehirdetés foglalkozott a férfiléttel, s egyre inkább világos lett Isten Igéjéből, hogy a férfiaknak is szükségük van közösségre, ahol Istennel és egymással közösségben lehetnek.
A közösen megválasztott névadó Dávid volt ifjú harcos, hős szerelmes, bölcs király és fiának is át tudta adni tudását, meglátásait. Ismerte a férfilét kísértéseit, ugyanakkor a Biblia úgy beszél róla, mint aki Isten szíve szerint való férfi.
Az alkalom során a férfiak céljaikat is megfogalmazták: havonta gyülekeznek össze közös alkalmakra, melyeken hangsúlyt kap az Ige körüli, témák szerinti elcsendesedés, a közös, egymásért is való imádkozás, a fiatalok felkészítése a felnőttkorra, a megélt tapasztalatok átadása, egymás jobb megismerése.
A havi összegyülekezetés mellett hangsúlyt fektetnek a férfias közösségépítő alkalmakra is: tervezik a közös sport, vadász, kirándulós alkalmak mellett az akár több napos lelki feltöltődést nyújtó „elvonulásokat” is.
A résztvevők valamennyien nyilatkozatban kötelezték el magukat, hogy egymást segítve törekszenek folyamatos lelki fejlődésre, az Úr útján való járásra.
„Legyetek férfiak, legyetek erősek!” – nem elmarasztalás, vagy számonkérés ez, inkább bátorítás arra, hogy a férfiak merjenek azok lenni, akik valójában. Arra ösztönzi, hogy Isten szándéka szerint férfi legyen. Olyan, amilyen a szíve mélyén minden nő vágyik… gondoskodó, védelmező, harcos.”
„Sok férfinak soha nem nyílt lehetősége, hogy apja, nagyapja, egy tanítója, idősebb testvére, vagy egy olyan idősebb férfi, akire felnézett, bevezette volna a férfiak világába. Soha nem fejezték ki nekik, hogy elérték céljukat. Soha senki nem mondta nekik: „Gratulálok! Sikerült! Olyan férfi vagy, mint én! Légy üdvözölve a férfiak világában!” Soha senki nem magyarázta el számára, hogy mikor ért véget a gyermekkor, és mikor kezdődött a férfikor. Kultúránk ifjúsága számára nincs az átmenetnek formális rítusa, nincs meghatározó pillanat, nincs hitelesítő feladat, nincs ünnepélyes áldás –nem ünneplik meg a férfiasságot, és nem létezik olyan pont, amikor a fiúkra ruházzák azt. Ez bizonytalanságot hoz létre a férfiak szívében, mivel a férfiak nincsenek szilárdan rögzítve, mint a társadalom tartóoszlopai. A bizonytalan férfiak elkeseredetten keresik az elfogadást, összezavarodnak a szerepüket illetően, megijesztik őket a problémák, amiket éreznek ugyan, de képtelenek megfogalmazni, és félnek, hogy ezekre a problémákra nem találnak megoldást. Amikor a férfiak bizonytalanok férfiasságuk tekintetében, a világ is szenved, hiszen nincs stabilitás. Semmiből nem lehet tartást meríteni, nincs mi mellé állni, és nincs miből kiindulni. Nincs stabil pont. Egyszerűen szólva a bizonytalan férfi nem érti meg, mi az igazi, férfias erő. Tartóoszlopként felül tántorog, alul imbolyog.
Az igazi férfi tudja, hogy biztonsága Krisztusban van, és a más férfiakkal való együttműködésben teljesedik ki. Az igazi férfi nem is akarná, hogy másként legyen.”
Preston Gillham
