Mély fájdalommal, de Isten akaratában megnyugodva adunk hírt arról, hogy Tarcsa Gusztávné Emike néni az Északi templom gondnokasszonya hosszú, súlyos betegséget követően Megváltó Urához hazatért.

.
Búcsúztatására gyászistentisztelet keretében 2011. március 26-án 13 órakor a Mátészalka Kertvárosi Református Egyház Északi templomában kerül sor.

.
A virágra szánt összeget a kihelyezett perselyben helyezhetik el, amelyet a gyászoló család a gyülekezet építési terveinek magvalósulására ajánlott fel.
Emike nénit a gyülekezet saját halottjának tekinti.

“Megváltott engem, hogy ne jussak sírba és életem a világosságban gyönyörködjék.” /Jób 33:28/

.

Túrmezei Erzsébet: Otthonom

Otthonom a templom.
Ajtaján belépve mindig hazaérek.
Ismerősen csendül fülemben az ének.
Mintha minden hangja simogatás lenne!
Égi Atyám keze simogat meg benne.

Megterített asztal.
Éhező mellőle sose kel fel éhen.
Megelégedhetik mennyei kenyéren:
élet kenyerével, élet italával,
igében, szentségben Krisztussal magával.

Mesterem műhelye.
Azért keresem fel, hogy kezébe vegyen,
hogy régi emberből új emberré tegyen:
hogy amíg templomát látogatom híven,
templommá formálja egész bűnös szívem.

Otthonom a templom.
Mennyei otthonom halvány földi mása,
drága tükörképe, szent hívogatása.
Míg egykor mennyei hajlékod befogad,
köszönöm, Istenem, földi hajlékodat!