Hálás vagyok Istennek: a kicsiny kezdetért, a be nem igazolódott félelmekért, az elmúlt évek fejlődéséért, az építkezésekért, a megvalósult álmokért, s a még meg nem valósultakért. Szüleim megtartott életéért, a feleségem hűségéért, gyermekeim fejlődéséért, a kiscsoportokért, az áldott beszélgetésekért, a nagy felismerésekért, a megértett Igékért, emlékezetes alkalmakért, a barátokért, a munkatársakért, a próbatételekért, s még sok mindenért…

Közösségi házunk megépülte egy újabb jelentős mérföldkő, amelynél meg kell állnunk, megemlékezni a megtett útról, s megköszönni azt a kegyelmet, ami megvalósulását lehetővé tette. Ajándék ez. Csoda. Én Isten munkáját, bölcs tervét látom benne. Ki más készített volna el hosszú évek imádságára válaszul egy lehetőséget, ki hívott el a tervek elkészítésére egy neves tervezőt, rendelt ki pályázatírót, műszaki ellenőrt? Ki tett alkalmassá egy fiatalembert és válogatott, ügyes kezű mestereket arra, hogy mintegy év leforgása alatt elkészítsék a házat? Ki indított áldozathozatalra gyülekezeti tagokat, vállalkozókat, hogy az ügy mellé álljanak? Ki adott ehhez erőt, bölcsességet, anyagi eszközöket? Mert hogy ez nem tőlünk van, azt biztosan tudom.

Ennek a felismerésével szeretnék mindenkit arra bátorítani, hogy ezen az ünnepen hálás szívvel köszönjük meg ezt a szemünk láttára, mintegy a földből kinövő ajándékát Annak, akinek…

 „Szeretete az égig ér, hűsége a magas fellegekig.” Zsolt. 108:6

…mert a vele való közösségben mindenben meggazdagodtatok.” I. Kor 1:5

Nagy György lelkipásztor