A dicséret a Bibliában központi helyen áll, nagyon fontos szerepet játszott a korabeli emberek kegyességi gyakorlatában. Isten az embert azért teremtette, hogy az teljes lényével dicsérje Őt, és az egész teremtett világnak is ez a rendeltetése. Miért jó nekünk Istent dicsérni? Ha Isten tulajdonságait, csodáit és tetteit felemlegetjük, akkor egyre jobban megértjük, kicsoda Ő. Amikor Istent dicsérjük, ezzel az Őt megillető helyre tesszük az életünkben. A dicséret segít, hogy imádságunkban Istenre koncentráljunk, ráhangolódjunk, és ily módon nyitottá váljunk Isten jelenlétének befogadására. A dicséret megtisztítja a lelkünket, eltolódnak a prioritások, ezáltal felkészít minket az Istenre való odafigyelésre. Ugyanakkor a dicséret jótékony hatással van a dicsérő személyére is, mert nemcsak kiadja magából az örömét, hanem meg is sokasítja azt. Isten a dicséretben otthon van, megmutatja magát, érezhetjük, amint megérint bennünket. A lelkünket mérgező hatások ellen a dicséret és a hálaadás a legfontosabb gyógyír. Ha valaki Isten színe elé áll, és megnyílik előtte, annak meg tudja változtatni az életét. A Bibliában a menny lakói végtelen és túláradó örömmel dicsérik az Urat, ezt a mennyek országának előízét érezhetjük meg földi dicséretünk által. Dicsérjük hát mi is!
Az alábbi XVI. századi húsvéti éneket Túrmezei Erzsébet fordította: Dicsőség néked, Istenünk.
Szilágyi Istvánné
.
.
.
.
.
.
2. Harmadnap, húsvét hajnalán A kő még sírján sötétlett,
De ő mint élő kilépett. Halleluja, halleluja, halleluja!
3. Az angyal szólt: Ne féljetek! Szívetek Jézushoz vágyik.
Üres a sírja, nincs már itt! Halleluja, halleluja, halleluja!
4. Bízzatok! Él! Feltámadott! Leküzdött minden ínséget.
Halálon győzött az élet. Halleluja, halleluja, halleluja!
5. Mi téged kérünk, Krisztusunk, Élő és győztes Vezérünk:
Add meg, mi üdvös minékünk! Halleluja, halleluja, halleluja!
6. Hogy bűnt levetve áldhassunk, S örökké zengjen az ének:
Dicsőség Jézus nevének! Halleluja, halleluja, halleluja!
