Harcaink címmel hirdettük meg 2014. november 21-23 között elvonulásunkat, csendes hétvégénket.

Mintha hazamennénk, olyan volt útba ejteni az abaújvári gyülekezetet, ahol a Tóth lelkészházaspár és lelkes munkatársai vendégszeretetét újra élvezhettük. Kemencében sült finomságokkal, testvéri beszélgetéssel fogadtak újra.
Aki ide betér, mindig talál valami újat, amivel a gyülekezet megújulását, a közösség megmaradását munkálja a Lélek általuk.

Folytatva utunkat a Szádelő völgy gyönyörű hasadékát tekintettük meg, majd szállásunkon, Szádalmáson kezdtünk elmélyülni a hétvége témájában: “Háborúból jövök én” címmel. Harcaink, konfliktusaink, felvállalt, vagy meg nem vívott küzdelmeink kerültek felszínre.

Másnap Berzétén Mudi Róbert tiszteletes úr és a gyülekezet férfiai fogadtak bennünket. Jó volt látni hitüket, kitartásukat, igaz magyarságukat. Délelőtti témánk: Csalódásaink , sebeink. A vaddisznógulyás elfogyasztása után a szilicei jégbarlanghoz mentünk le, kivételesen nem volt benne jég.
Este filmet néztünk, mely a bajtársiasság témakörében indított beszélgetésre.

Másnap reggel a berzétei gyülekezetben vettünk részt istentiszteleten, ahol az ottani gyülekezet tagjaival vettünk úrvacsorát, akiktől fájó szívvel búcsúztunk el. Máig bennünk maradtak Mudi tiszteletes szavai: ” Tegnap látogatókat fogadtam, ma testvérektől búcsúzom.” Jó volt egymás hite által megerősödést nyerni.

Záró alkalmunkon már azzal foglalkoztunk, ki hogyan tér vissza Mátészalkára, hogyan fogja tovább vívni harcait.

Most is megtapasztaltuk, hogy  időről időre a férfiaknak szükségük van, hogy kiszakadva megszokott környezetükből, messzebbről szemléljék mindennapjaikat, egy egészen más rálátást szerezzenek, erőt gyűjtsenek, terheiket megosszák, s ezzel a látással, megújult erővel visszatérjenek otthonaikba, küzdelmeikbe, munkájukhoz. Ezt segítette a közös elvonulás hétvége.