Szeretettel köszöntöm a vendégeket a kiállítás, a szervezők és a magam nevében. Köszönöm a megtisztelő felkérést, melynek örömmel teszek eleget. Mindenek előtt igei alapra szeretném helyezni ezt az alkalmat.

4 Móz. 4. 1-3. verseiből, valamint a Római levél 12, 6. versét olvasom.

„És szól az Úr Mózesnek és Áronnak … vedd számba családonként mindazokkal, akik szolgálatra valók, hogy munkálkodjanak a gyülekezet sátorában!

… a nekünk adatott kegyelem szerint, különböző ajándékaink vannak, e szerint szolgálunk is.”

Kedves Vendégeink, Testvéreink az Úrban!

A Kincses-ház megszentelt-megáldott sátora a gyülekezetnek, alkalmas hely arra, hogy Isten dicsőségére munkálkodjon benne mindenki ide illő programokkal. A kiállítás gondolata régebben is foglalkoztatta a Nőegylet tagjait. Minden terv annyit ér – szokták mondani –, amennyi megvalósul belőle. Filep Györgyné Katika, a Nőegylet elnöke, hírré tette, hogy kézimunka-kiállítást tervez, és mint látható is, visszhangra talált. Jó ízléssel, gondos kezek rendezték el a sok-sok csodálatos kézműves remeket, melyeket örömmel hoztak el alkotóik. A kiállítók között szerepelnek fiatalok, idősebbek, lányok, asszonyok és van egy fiatalember is szépséges famunkáival. A látottak alkalmasak arra, hogy kedvet csináljanak másoknak is hasonló alkotásokhoz. Ma itt mindannyian munkálkodtatok azon, hogy ékesen, jó rendben menjen végbe minden.

Ezt a kiállítást hasonlítom a virágos kiskertek pompájához, kedvességéhez, ahol tavasztól késő őszig nyíltak virágok, mindig lehetett belőle adni, örömet okozni valakinek, ezáltal is közvetlen, barátságos emberi kapcsolatokat ápolni.

Ajándékozni kezed munkáját több, mint venni valamit a boltból. „Megemlegetsz róla, ha már nem élek”! (nagyanyák-anyák mondják) A tehetséget örömszerzésre adja az Úr.  Élj vele felelősen! Szolgálj vele! Ide illik Szabó Katalin fehérgyarmati gyülekezeti tagunk néhány sora, amit az általunk rendezett kiállítás vendégkönyvébe jegyzett be.

SZATMÁR KINCSEI

Legyenek áldottak, akik készítették,
Becsüljük azokat, akik megőrizték
Keresztelő kancsók, úrasztali kelyhek
Örömet szereztek sok ezer embernek
Szatmár kincsei – azt mondod megkopott,
Gondold meg, hogy közben elteltek századok
Sok-sok év telt el, a kezek porrá lettek,
A kiállítás emléket állított ezeknek
Ők előttünk jártak, jó szívvel áldoztak,
Halóporaikban is legyenek áldottak,
Mutassanak példát nekünk, akik élünk
Maradjon valami szép, amikor elmegyünk.

 (Fehérgyarmat, 2000. május hó 16. SzK)

Ezennel a kiállítást megnyitom, gratulálok az alkotóknak, és az Ő nevükben is megköszönöm a kiállítás rendezőinek önzetlen, lelkes munkáját.

Balogh Tihamérné

A kiállítás 2012. november 30-ig tekinthető meg a Kincses Házban.