Már az elnevezése is többet sejtet, mint ahogyan az épület maga is többcélú lesz. Helyet ad majd a kincseinknek, az értékeinknek, mindannak, amit őrizni akarunk: a gyerekeknek, az ifjúságnak, a középkorúaknak és az idősebbeknek. Már régóta él a hívekben az a vágy, hogy létrejöjjön egy közösségi ház, amely a gyülekezet további épülését, lelki gazdagodását szolgálná. Mindenkinek, aki eljön ide, lehetősége lesz arra, hogy Istennel meghitt együttlétben tölthesse el az időt az istentiszteleteken kívül is, mert „A csillogó szemek megörvendeztetik a szívet, a jó hír felüdíti a testet” (Péld 15,30)

De mire utal még az elnevezés? Valójában az igazi ok, az a kötődés, amely a mátészalkai reformátusokat a Kincses-családhoz fűzte, fűzi. Az 1940-es 50-es években e család lelkészei szolgáltak itt hosszú éveken keresztül. Dr. Kincses Endre lelkipásztor iránti hála, tisztelet és emlékezés vezérelte a kertvárosi gyülekezet lelkészét és presbitériumát, hogy a nagytiszteletű úrról nevezzék el a megépült közösségi házat.

Kincses Endre leányai, Kincses Margit és Kincses Ildikó boldogan, és meghatottan fogadták azt a tényt, hogy a közösségi ház elnevezésével édesapjuk nagyra becsült szolgálatának szeretne adózni egyházközségünk. Annak az áldott emlékezetű lelkésznek, aki édesapját követve a szószéken 1958-ig szolgálta híveit, majd koholt vádak alapján az Állami Egyházügyi Hivatal kivizsgálás nélkül fegyelmi eljárással távolította el.

Oláhné Borzován Edit