„Légy hű mindhalálig, és neked adom az életnek koronáját.”Jel. 2: 10.
Szeretni könnyű, hűnek lenni nehéz. Könnyen megy az ígéret, nehezen a megtartás. Nem az ünnepnapon válik el, kicsodák vagyunk, hanem a hétköznapokon. Ezekből az egyszerű tételekből is látszik, milyen nagy dolog a hűség.
A hűség szövetséget feltételez. Azt kívánja, hogy két személy ígérje meg egymásnak, hogy mindig szeretni és becsülni fogják egymást, és a szövetségben megmaradnak. A református egyház az Istenhez való viszonyt is a szövetség formájában gondolja el. Isten kiválasztott egy nemzetséget, amely először testi, történelmi nép volt, azután lelki nemzetséggé vált. Ezt a lelki nemzetséget a maga tulajdonául ismeri el, nagy kiváltságokban és boldog ígéretekben részesíti, csak azt kívánja tőle, hogy hű maradjon hozzá! Az Isten iránti hűségben minden benne van. Légy hű mindhalálig, s neked adom az élet koronáját.
Az Isten iránt csak úgy lehetek hű, ha hű maradok Krisztushoz. Krisztushoz nem tudok hű lenni, ha hűtlenné válok az Ő anyaszentegyházához. Ne felejtsétek el, hogy amikor a templom kezd unalmassá válni, amikor minden hibát felpanaszoltok az egyházi életben, amikor fájni fog az adó és kecsegtet más egyháznak pompája vagy rendje, megkezdődött anyaszentegyházatok csendes elárulása! Édesanyátokat nem azért szeretitek, mert a leggazdagabb és legszebb asszony a világon. És hitvestársunknál is találunk különbet, akár külsőleg, akár belsőleg, és mégis őt szeretjük legjobban a világon. Légy hű mindhalálig! A hűség becsületügy. A szövetségben Isten mindent ad nekünk, ingyen ad mindent, ezenfelül is mérhetetlenül megáld, ígéreteit értelmet meghaladó módon beteljesíti, s mindezért csak hűséget kíván.
Légy hű mindhalálig! Hiszen éppen ez a fontos, hogy mindig híveknek kell lenni. Ez naponként való feladat; ezt nem lehet egyszer s mindenkorra betölteni és elintézni, itt apró pénzzel kell fizetni és egy életen át.
Halálig kell hűnek lenni, mert a nagy dolgokban a hűség életre és halálra szól.
Hogy lehet hűnek lenni? Úgy, hogy keresem annak a társaságát, akivel szövetségben élek, s kerülöm azoknak a társaságát, akik ettől a szövetségtől elvonnának. Örülök az élet kapcsolatának, amely magában véve a legfőbb lelki jó, s azzal gyakorolom magamat, hogy élek ennek a szövetségnek az áldásaival.
Krisztushoz akkor vagyok hű, ha minél többet vagyok vele, táplálom magam Igéjével, követem élete példáját, kísértések elől hozzá menekülök, az Ő társasága a legfőbb öröm számomra, egyszóval, ha minél öntudatosabban benne élek.
Egyházamhoz akkor maradok hű, ha minél inkább megismerem történetét, ha munkát vállalok ebben az egyházban, ha el nem hanyagolom a gyülekezetet, ha Isten Igéjeképpen hallgatom a prédikációt, ha élek az úri szent vacsorával, ha bizonyságot teszek egyházam mellett az életben, ha le tudok mondani állásról, előhaladásról, dicsőségről, mihelyt hitem és egyházam megtagadását akarnám érette cserébe adni. A hűség iskolája maga az élet. És jutalom az örökélet. Nem is egyéb a hűség, mint múló életben az örökkévaló élet keresése, megragadása és megtartása.
Ravasz László ref. püspök
