Isten kegyelméből az elmúlt években komoly változásokon ment keresztül gyülekezetünk. Örülök annak, hogy ezek a változások – ellentétben a világban végbemenő változásokkal – nem kényszer hatására történtek, nem egy megszorítás eredményeként, hanem Istentől elkért, jól megfogalmazott célok, átgondolt lépések, értékelések eredményeképpen.

Klaus Douglass Új Reformáció könyvében 12 feladatot fogalmaz meg annak érdekében, hogy gyülekezetünkben valódi megújulást éljünk át. Vegyük pontról pontra végig, mennyiben jellemezte gyülekezetünk életét?

1. Visszatérni a reformátori középpontba.

Azok kedvéért, akik mindenáron valamelyik kegyességi irányzatba szeretnének besorolni bennünket, azok számára John Stott megfogalmazását tartom magunkra nézve leginkább találónak: radikálisan konzervatívok vagyunk. Konzervatívok vagyunk abban, hogy egyedül a Szentírást tartjuk Isten kijelentésének, az istentiszteleteink, szolgálatunk középpontjában Jézus Krisztus áll, kegyelmével, szeretetével, váltsághalálával, míg az Örömhír közvetítésében – nem tagadva meg őseink hitét, értékeit – sokszor egészen új, a mai magyar ember számára érthető módon igyekszünk bizonyságot tenni.

2. Szabad utat engedni a spiritualitásnak.

 Azzal, hogy felismertük azt, hogy Isten mindannyiunkat egyedivé és megismételhetetlenné formált, felismertük azt is, hogy többféleképpen éljük meg hitünket. Igyekszünk törvényeskedéstől, középszerűségtől mentesen megélni hitünket, tiszteletben tartva mások lelki alkatát. Isten szenvedélyes szeretetére adott válasz lehet az imádságnak, az éneklésnek, a csoportalkalmaknak a különféle módon való megélése.

3. Újra felismerni a megbízatást.

Urunk két nagy parancsot hagyott ránk: az egyik a missziói parancs, t.i.: tegyünk tanítvánnyá minden népeket, másrészt a szeretet kettős nagy királyi parancsát, t.i.: „Szeresd az Urat, a te Istenedet, s szeresd felebarátodat, mint magadat.” Ennek a két parancsnak szeretnénk engedelmeskedni.

4. Aktivizálni a hívők egyetemes papságát.

Ezt tudatosan tettük: azzal, hogy kilenc munkacsoportban tervezzük és végezzük a szolgálatokat, s az ősz folyamán igehirdetés-sorozat igyekezett megláttatni elhívásunkat a szolgálatra, melynek végén „szolgálatválasztó” heteket tartottunk, amelynek keretében ki-ki kipróbálhatta magát valamelyik szolgálati ágban. Igyekszünk mindenkit kimozdítani megszokott közönyéből, a Biblia rendszeres olvasására, hangos imádkozásra, bizonyságtételre, lelki érettségre, nagykorúságra eljuttatni.

5. Újra definiálni a lelkészi szolgálatot.

Nem vagyunk lelkészközpontú gyülekezet. Akkor? – kérdezik is sokan. Ki van a középpontban? Krisztus, aki szétosztotta kegyelmi ajándékait. Az előző években tudatosan neveltünk ki vezetőket, felismerve kegyelmi ajándékaikat, felhatalmazó vezetéssel hagytuk, hogy önállóan végezzék munkájukat. Több mint 30 munkatárs szolgál gyülekezetünkben. Lelkipásztorként az ő vezetésüket tartom legfőbb feladatomnak, rajtuk keresztül elérve azt a mintegy 1100 gyülekezeti tagot, mely közösségünkhöz tartozik.

6. Vállalni az irányítás felelősségét.

Mindenki tudja, hogyan kellene vezetni egy országot, egy gyülekezetet egészen addig, amíg nem próbálta. Amíg lelkileg kiskorúak vagyunk, a vezetésben könnyen észrevesszük a hibát. Könnyen megfogalmazunk kritikát. Ahogyan érik, fejlődik az ember, egyre inkább felfedezi Isten előtti felelősségét, szembesül saját maga korlátaival, annál inkább alázattal végzi szolgálatát. Az elmúlt években belenyúltunk folyamatokba, megfogalmaztunk irányelveket, újra és újra megvizsgáljuk, értékeljük haladásunkat, és célkitűzéseinkhez tartjuk magunkat.

7. Egészséges kiscsoportos struktúrát felépíteni.

Ebben is hatalmas lépéseket tettünk. Kifejezetten bátorítunk mindenkit, hogy kapcsolódjon be valamelyik kiscsoportunkba, ugyanis a vasárnapi istentisztelet kevés arra, hogy mindenkire oda tudjunk figyelni, hogy valaki megoszthassa örömeit, problémáit, hogy gyakorolhassa a hangos imádságot. Hogy egészséges legyen minden kiscsoportunk, felmértük jelenlegi szolgálatukat, helyzetüket, segítve ezzel azt, hogy a csoporttagok a vezetőkkel közösen gondolhassák át és tervezhessék meg szolgálatukat, s ha szükséges változtathassák meg gyakorlatukat. Öt célt fogalmaztunk meg, és törekszünk, hogy ezek egyensúlyban legyenek a kiscsoport életében: szolgálat, tanítványképzés, magasztalás, misszió és a közösség megélése.

8. Kifejleszteni a szeretet kultúráját.

Ebben kell még sokat fejlődnünk. Legelőször a kommunikációban. Megtanulni kifejezni érzéseinket, véleményünket. Naponta és eltökélten, őszintén, egymást a szeretetre és a jó cselekvésére bíztatni. Egymás értékeit, ajándékait felismerni és megbecsülni. Kritizálást kerülni.

9. Megszabadítani az istentiszteletet a bilincseitől.

Szép példa erre már három kiadott énekfüzetünk, melyet kiscsoportjaink, bibliaóráink mellett istentiszteleteinken is használunk mindhárom helyen. Nagypénteki passióáhítatunk mellett az adventzáró és reformációi istentiszteleten is bevontuk a szolgálatba a hittanosokat, a kamarakórust és az ifiseket is. Kézfogással, áldáskívánással köszöntjük egymást istentiszteleteinken. A Heidelbergi káté úrnapi kérdés-feleleteit alkalomról alkalomra valamelyik gyülekezeti tagunk olvassa fel. Az igehirdetéseket az egyszerű nyelvezet jellemzi, azok egymásra épülnek, elköteleződésre buzdítanak.

10. Egyszerűsíteni a gyülekezeten belüli struktúrákat.

Megvizsgáltuk erősségeinket, gyengeségeinket, lehetőségeinket, a reánk leselkedő veszélyeket, kísértéseket.  Igyekeztünk mindig a megfelelő embert megtalálni egy adott feladat elvégzésére. Kompetenciafelmérést végeztünk valamennyi presbiterünk, munkatársunk között és szolgálatuknál, munkacsoportba való beosztásuknál ezt figyelembe vettük. Tudjuk, kire mi tartozik, ki miért felelős, mit várhatunk el tőle, s mit nem. Bátorítjuk munkatársainkat, hogy rendszeresen képezzék magukat saját területükön.

11. Helyreállítani a gyülekezet primátusát.

Erre különösebben nem szeretnék kitérni. Azonban látszik, hogy a gyülekezetek különbözőségeiből adódóan különbözőképpen kell kialakítani a jövőképüket s megfogalmazni a céljaikat. Minden lehetséges alkalommal figyelembe vesszük gyülekezetünk adottságait, lehetőségeit, egyedi helyzetét.

12. Megálmodni az egyház jövőjét.

Ezt tesszük immár öt éve annak az Istennek a segítségével, „akinek van hatalma arra, hogy mindenkor, mindenhol minden szükségessel rendelkezzünk minden jó cselekvésére.” Egy megépült és egy építés alatt álló közösségi házunk van, s lelkileg is sokat fejlődtünk, erősödtünk.

Ő hívott el szent elhívással. Neki kell majd számot adnunk.

Isten szemében értékesek vagyunk.

Legyünk egymásnak is fontosak, értékesek, megbecsültek!

Nagy György lelkipásztor