Kedves fogadtatásban volt részünk, amikor októberben újra látogatásunkat tettük Férfisátor közösségünkkel a Pányokon élő gazdálkodó Szabó Sándornál és kedves feleségénél, Erzsikénél. Az Alföldről a zempléni hegyek közé költözve rendezte be életét, ragaszkodva az ősöktől tanult és megbecsült hagyományokhoz. Örömmel jártuk be Sándorral a gazdaságot, s fogadtuk vendégszeretetüket. Jó volt újra együtt lenni velük.

Bártfához közeledve megálltunk a kis ruszin templomáról, kékre festett zöldségtárolóiról híres Hervartó településen. A ma már szlovákok lakta kis falu temploma, arculata belénk ivódott, s ha nem kellett volna tovább igyekeznünk, sokáig elidőztünk volna még itt. Ha az ember valóban szép belvárost szeretne látni, az ősi Bártfa főterén mindenképpen álljon meg, s csodálja meg a szemet gyönyörködtető módon egymás mellett álló házakat. Vegyes érzésekkel folytattuk utunkat tervezett úti célunkig, Szepesváraljáig. Szombati programunk Közép-Európa legnagyobb, 4 hektáron elterülő, 634 méter tengerszint magasságával valóban lenyűgöző erődítményének, a szepesi várnak a megmászása volt. Az ódon falak között felidéztük régi idők emlékezetét. A gyönyörű szepesi tájban gyönyörködve, meg-megállva elmélkedtünk a Jelenések könyvének 7 levelén: mit üzen a ma emberének, a ma egyházának? Következő állomásunk a középkori freskóiról méltán híres Zsigra templomának megtekintése. Elvonulás hétvégénk utolsó állomása Bodrogszentes volt, egy színtiszta magyar falu Felvidéken, ahol a református közösség lelkipásztora éberen őrködik a lelkek felett. Élő gyülekezetként odafigyelnek az egyes rétegalkalmakra egyre több embert bevonva a szolgálatba. Rengeteg áldással meggazdagodva Pácinnál léptük át a határt, s tértünk haza otthonainkba, ahol már vártak haza szeretteink.

Megköszönjük a hétvégét Istennek, aki a Rendíthetetlen Királyságot építve bennünket is kiválasztott, megszentelt és örök élettel megajándékozott.