Hol volt, hol nem volt, volt egyszer három királyfi. S ez a három királyfi elment az öreg varázslóhoz, hogy megtudják tőle a jövendőt.

Az öreg varázsló elővett egy kicsi kerek tükröt, és azt mondta:

– Fogjátok ezt a tükröt, és tartsátok olyan közel a szemetekhez, amíg csak a szemeteket látjátok benne – mást semmit. És mondjátok meg sorra, hogy mit láttok!

Fogta a legidősebb a tükröcskét és belenézett.

– Harcoló lovasokat látok – mondta.

Fogta a középső is a tükröcskét, belenézett és mondta:

– Magányos vándort látok bottal a kezében.

Végül a legkisebbik fogta a tükröt, odatartotta szeméhez, és sokáig nézett bele.

– Először azt hittem, hogy romokat látok – mondta -, de aztán jobban megnéztem, és nem romok voltak, hanem épülő házak.

Az öreg varázsló bólintott.

– Amit láttok, az lesz a jövendőtök. Mert minden emberfia önmagában hordozza a jövendőjét, s ki amilyennek látja azt, olyanná lesz.

S úgy is lett. Ellenség tört rá az országra, földúlt és fölégetett mindent. A legidősebb királyfi csatában esett el, a középső királyfi elbujdosott idegen földre, s a legkisebbik otthon maradt. Rabláncokat tettek kezére-lábára, nehéz rabmunkában sanyargatták, de a láncokat lassan-lassan lemarta róla a rozsda, s végül is a királyfi hozzáfogott, és fölépítette újra az országot. S bizony még sokkal szebbet és jobbat épített, mint amilyen a régi volt, s békességben élt benne száz évig és egy napig, amíg csak meg nem hótt…

Szeretném, ha mindegyikőnk belenézne – nem a kis tükörbe – hanem Krisztus szemébe és megfigyelné, hogy mit lát benne. Milyennek látja magát, a közösségét, Krisztus szemében, Krisztus szemével? Amit látunk, az lesz a jövendőnk.

„Nagyon figyelj, mert a világot teszed is azzá, aminek látod!” Fodor Ákos

/Forrás: Szegedi Piaristák SZEPI/