„Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe.” (Ap Csel 1, 11)
Miután Jézus elbúcsúzott a tanítványaitól, és visszatért a mennybe, a tanítványok lába a földbe gyökeredzett, a szemük pedig odaszegeződött az égre. Csak álltak és néztek, és hogy ez az egy helyben állás és egy pontra nézés mennyire intenzív lehetett, arra az angyalok megszólításából tudunk következtetni. „Miért álltok itt az ég felé nézve?” Mintha csak azt kérdeznék: mire vártok? Nektek most nem itt kellene lennetek, megkaptátok a feladatot, a küldetést, hát rajta!
A csoda nem azért történik, hogy csodálkozz, hanem hogy cselekedj! A csoda azért történik, hogy cselekedj annak a fényében, tudatában, amit átéltél a csodában. Gyakran történnek csodás dolgok az életben, de épp ilyen gyakran csak csodálkozunk rajta, s aztán minden úgy megy tovább, mintha nem is történt volna semmi. Elfelejtjük a csodákat. Sajnos hajlamosak vagyunk Isten hatalmas tettein, velünk véghezvitt csodáin is csupán három napig ámulni és bámulni. De a három nap elteltével úgy folyik tovább az életünk, hogy abban semmilyen lényegi változás nem történt. De Isten csodáinak nem az a célja, hogy mi csodálkozzunk felettük. Nem az a célja, hogy a mi szenzációéhségünket kielégítse. A csodák célja az, hogy általuk még jobban megismerjük Isten személyét és akaratát, és ez az ismeret (tapasztalat) engedelmességre, cselekvésre ösztönözzön! Ha mégsem így történne, akkor nem a csodákkal van a baj, hanem velünk! Ha egy-egy csoda átélése után nem növekedtünk a hitben, az Isten-szeretetben, a szolgálatkészségben; ha nem szántuk oda teljesebben életünket Isten dicsőítésére, akkor nem értettük meg a csoda célját. Mert a csodát érteni kell, nemcsak látni.
Jézus korában nagyon sokan láthattak csodákat Izráelben, de közülük nem lett mindenki Krisztus követőjévé. Mert csak csodálkoztak, de nem cselekedtek. Nem szánták oda magukat a csodákat tevő Úr szolgálatára. Az angyali szó felrázza a tanítványokat a mennybemenetel csodája után: itt az idő cselekedni! Mennybemenetel ünnepén ez nekünk is szól, minket, mai tanítványokat is figyelmeztet ez az ünnep: ne ácsorogjunk egy helyben! Mert Krisztus úgy fog visszajönni, ahogyan elment. Ez két dolgot jelent ránk nézve: 1. biztos, hogy visszajön, 2. és hirtelen. Ennek fényében pedig küldetésünk van! Mert ha biztos – és egészen biztos –, hogy Krisztus visszajön, akkor úgy kell élnünk, hogy a visszatérésekor örömmel tudjunk számot adni dolgainkról. Minden egyes napunk, minden egyes döntésünk és cselekedetünk más megvilágításba kerül, ha várjuk azt, aki ítélni fog eleveneket és holtakat. S ha tudjuk, hogy hirtelen jön el, akkor nem érünk rá tétlenkedni a misszió tekintetében sem. Az evangélium hirdetése mindig sürgős, halasztást nem tűrő feladat! Nem tudhatjuk, hogy meddig van még lehetőségünk továbbadni az evangéliumot a rokonainknak, barátainknak, szomszédainknak. Hadd kérdezze meg ma tőled is az ige, ha még nem indultál el küldetésed teljesítésére: mi a csodára vársz? Krisztus visszajön!
Dancs Edina
