Egy szóban megfogalmazva mindkettő mindent jelent számomra. Hogy is kezdődött?
Mit jelent az igeközösség?
Nyíregyházán jártam a Kálvineumba Tanítóképzőbe. Szikszai Béni bácsiék a háború után 1945 őszén az evangélikus templomban szolgáltak. Igen sok fiatallal mentem én is minden este. A hét végén felszólítást kaptunk, hogy akik döntöttek Jézus Krisztus mellett, azok menjenek ki az Úr asztalához. Az evangélikus templom padjai igen hosszúak. Én a közepén ültem, és sem jobb, sem bal felől nem mozdult senki. Isten Lelke kegyelméből indítást adott és könnyek között én is kimentem sok-sok fiatallal az Úr asztalához. Ott jó volt hallani a feloldozó igét: „Ha bűneitek skarlát pirosak…” az Ézsaiás 1,18-ból. Nagydolog látni a bűneimet, nem mindig láttam. Isten Lelke kezdte folyamatosan megmutatni nekem is, amitől sokszor megijedtem. Ugyanis többször elmentem Alcsútra ifjúsági konferenciára, ahova mindig nehezen engedtek el. Féltettek. Az állomás 5 km-re volt a lakásunktól. Hajnalra értem haza. Szüleim még aludtak, de örömmel hallgatták felébresztő énekem: „Mint fáradt vándor a forrás vízhez…” A családban otthon Isten segítségével elkezdtük a közös Igeolvasást.
Vágytam mind jobban megérteni: mit is mond Isten Lelke által nekem az Ige? Hiába olvastam minden nap a Bibliát, sokszor nem értettem meg az Ige üzenetét. Különösen nehéz volt, amikor család, tanítás és a gyülekezeti szolgálat feladataiban kellett helytállni. Olvastam ugyan igét, de nem maradt meg bennem. Így megöregedve látom, hogy milyen nagy baj ez! Kerestem a megoldást. Elkezdtem imádkozni a megoldásért és megkaptam Istentől. Le kell írnom, meg kell tanulnom azt a verset, amit különösen nekem üzen Uram. Napközben mondogatom, hogy átjárja a bensőmet, amikor ez megvalósul: nagyon gazdagnak érzem magam.
Az Ige Jézus Krisztus (János 1,1). Ő be tudja tölteni a magányt. A bennem lakó Jézus ad örömöt! A próbák között békességet munkál bennem és segítséget a Róla való bizonyságtételre. Cseri Kálmán írja: az Igének különös hatása van, elolvasása után is munkál az emberben, s amint az ételből fizikai erő, gondolat, kitartás származik, úgy az Igéből szeretet, bölcsesség, derű, remény fakad.
Mit jelent az imaközösség?
Minden hívő embernek szüksége van a közösségre. Viszont tudnunk kell, hogy imaközösség nincs egyéni imaélet nélkül. Reggelenként Isten dicsőségével kezdem a napot, utána imádsággal, igeolvasással folytatom, ami legalább 1 óra szokott lenni, hogy feltétlenül tudjam, mi Uram üzenete számomra erre a napra.
Le szoktam írni a rám bízottak neveit, – így nem felejtek el értük imádkozni. Minden nap magam elé teszem a napi imanévsort, s így kérek megoldást problémáikra.
Az imaközösségben elmondhatjuk egymásnak terheinket, megoldhatatlannak látszó problémáinkat. Együtt vihetjük Isten elé, tudva, hogy ő meghallgatja kéréseinket, mert Ő tud és akar segíteni.
A pénteki bibliaórákon az Ige részletes megbeszélését imaközösség követi. Isten elé visszük: a gyülekezet problémáit, betegeit, a misszionáriusokat, s a missziókat.
Az imaközösségnek nagy hatóereje van. Aki nem vágyik közösségre, az lassan elmagányosodik, és nem lesz Jézus Krisztusnak alkalmas eszköze.
Több helyen is olvassuk az igében: Pál apostol mennyire vágyott egy-egy gyülekezetet meglátogatni. Mostanában olvastuk a Róma 1,10-12-őt: „hogy együtt bátorodjunk meg köztetek egymás hite által, a tiétek által, meg az enyém által.”
Az Efézusi gyülekezetnek írj a Pál apostol a 6. rész 18-20 versekben a következőt: kéri a gyülekezet imádságát, hogy bátran tudja szólni az evangéliumot. Ha a nagy apostolnak, Pálnak szüksége volt a gyülekezet imádságára, mennyire inkább nekünk.
Megértettem, hogy a mi drága Megváltónk azért tudta a rábízott óriási feladatokat elvégezni földi élete során, mert szoros kapcsolatba volt az Atyával. Ezt várja tőlem, tőlünk is ami Urunk.
özv. Pótor Imréné Incike néni
