34. nap
Azután így szólt Tamáshoz: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő!” János 20:27
Tamásnak kell a kézzel fogható valóság, a kézzel fogható realitás. Jézus megengedi Tamásnak, hogy megtapintsa a szegek helyét a kezén. Azt a kezet, amely egykor kenyeret és halat áldott. Látta a Mestert gyógyítani, csodákat tenni, s most mégis kételkedik. Kell a kézzel fogható valóság. Jézus azt mondja: Gyere! Gyere és tegyél próbára, gyere és nézd meg a szegek helyét!
Egy olyan világban élünk, ahol az adott szó lassan értékét veszti, és csak akkor vagy akkor sem őrzi értékét, ha leírják, lepecsételik, aláírják, hitelesítik. Egy olyan világban élünk, ahol a kézzelfoghatónak van értéke. A háznak vagy az autónak, ami a garázsban áll. A kézzel fogható valóságnak hiszünk. Nyisd csak ki a ruhásszekrényedet! Vajon tényleg csak egy váltás ruha lóg a szekrényedben vagy egy váltás cipő? Mi halmozunk, nekünk nem elég az egy, mert félünk, mert nem merünk hinni abban, hogy holnap is lesz annyi, amennyi szükséges, hogy holnapután is gondoskodik rólunk az Úr. Bebiztosítjuk magunkat erre az életre. Használjuk ki a lehetőséget itt – gondolják sokan –, hátha odaát már nem vár semmi! Halmozunk mindenből, amiből csak lehet, amiből csak tudunk. Nézz körbe a lakásodban, az életedben! Mindenből csak annyi van, amennyi szükséges? Vagy annál sokkal több? Lassan nálunk is begyűrűzik a nyugati példa, ha valami ódivatú, akkor lecseréljük, kidobjuk, mert szebb kell, jobb kell, más kell. Van ebben az életszemléletben egy olthatatlan vágy, a megelégedés vágya. De az ember örökké elégedetlen és a tárgyai, amelyekkel körbeveszi magát, a világa, amit kialakított örök elégedetlenségre kárhoztatja. Az eladósodások jelentékeny része is ebből származik. Semmi nem jó, ami van, mindig más kell. Berendezkedünk erre a földi életre, mert a feltámadás és az örökélet csodáját, az Isten szeretetét nem merjük hinni. Jézus azt mondja Tamásnak: Gyere és érints meg! Érintsd meg a kezemet, ahová a szegeket verték! Gyere és érintsd meg az oldalamat, ahová a dárdát döfték! Gyere és bizonyosodj meg! Gyere és tegyél próbára, hogy ne kelljen kételkedned, hogy legyen hited!
Néhány évvel ezelőtt történt, egy szatmári kis faluban, hogy egy idős asszony minden házba bekopogtatott. Az idő karácsony előtt járt, hideg téli nap volt. Az idős asszony, ahol meghallgatták elmondta, hogy beteg unokái otthon gyógyszer nélkül vannak, mert annyi pénze sincs, hogy azokat kiváltsa. De jön a karácsony egy kis ajándék is jó lenne. Ha adnának néhány száz forintot, az nagy segítség lenne. Volt, aki adott, volt, aki tovább küldte. Így jutott el egy fiatalasszony házához, aki egyedül nevelte két gyermekét. Az idős asszony neki is elmondta, hogy milyen dologban jár. A háziasszony kinyitotta pénztárcáját, és megmutatta összes vagyonkáját, ami 200 forint volt. Majd így szólt: „Adnék szívesen, de a mi karácsonyunk is úgy fog telni, hogy annyi lesz az ünnepi ebéd, ami ebből kitelik.” Az idős asszony megértve és látva helyzetüket megfordult, és elindult kifelé a házból áldott ünnepet kívánva. Majd a fiatal édesanya mégis kivéve a 200 forintot pénztárcájából az idős után szaladt, és kezébe nyomta. És mi lesz magukkal? – kérdezte az idősebb. Isten majd gondoskodik! – hangzott a válasz. Aznap este valaki kopogtatott, belépve a házba az asztalra borítékot tett le. Áldott ünnepet kívánt, majd sarkon fordult, és elment. A borítékban 45000 forint volt. A kis családnak, akiknek egy délutánra semmije nem maradt csak a bizonyossága, hogy Jézus a szükségüket betölti, hitük által meggazdagította ünnepüket.
Ne kételkedj! Tégy mindent Isten kezébe, hagyj mindent Isten kezében, végy mindent Isten kezéből!
Fülep Beáta
