30. nap

„Ekkor így szóltak egymásnak: »Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat? «” (Lk 24, 32)

 Napjainkban, amikor a hírek és információk száguldoznak körülöttünk, akkor érdemes megállni, és körbenézni egy pillanatra. Mennyi hihetetlen apróság, amely tanúskodik arról, hogy Isten mosolya mint márkajelzés mindenen ott van. Hihetetlen hogy mindaz, ami természetes és mindennap körülöttünk van, mennyire észrevétlenné válik előttünk.

Itt vannak például a virágok. A réten senki sem gondozza őket, mégis mindig minden tavasszal újra előbújnak. Az énekes madarakat senki sem tanítja énekelni, mégis gyönyörű dallamokkal zengik be a természetet. A hatalmas felhők mindig felvesznek egy-egy ismerős alakot. Amikor jobban körbenézünk, akkor vesszük észre, hogy van mit csodálni! Azt azért mégis be kell vallanunk, hogy ritkán gondolunk bele ezekbe a dolgokba. Van egy dolog, amely legalább annyira lenyűgöző, mint a természet, és talán ugyanilyen kevés figyelmet fordítunk rá. Ez az evangélium, a Jézusról szóló beszéd.

Mennyi megoldás hangzott már el a Bibliából az életünk problémáira. Biztosan hallottunk már a csodákról, amelyeket Isten tett: vakok láttak, bénák jártak, a vihar lecsendesedett; pártfogót kaptunk, aki velünk marad a világ végezetéig a Szentlélek személyében, és még sorolhatnánk. Körülvesz minket az Úr kegyelme, és ez az, mi erőt kell, hogy adjon, mert megvan az esély a boldogságra. Minden segítséget megkaptunk a harcainkhoz. Nem a gondtalan élet ígéretét kaptuk, hanem hogy lesz, aki segítsen. Ettől lesz csodálatos az emberi élet. Szemlélhetjük a világot így is. Nem az állati ösztönökre kell hallgatnunk – megkaptuk a gondolkodás ajándékát.

Mindenki másként látja a világot, végtelen sok lehetőség van minden egyes emberi életben. Mi magunk is részei vagyunk Isten csodasorozatának. Lehet így is nézni a világot: lelkesedni dolgokért, hinni abban, hogy lehet változtatni a rossz helyzeteken is. Mindnyájan tudjuk, hogy nem ez az alapvető hozzáállás az életben, és nem is könnyű úgy élni, hogy mindenben a jót keresed, az ilyen élet tele van buktatókkal meg csalódásokkal. Viszont a kincsek, melyeket az út rejt, kárpótolnak a sok munkáért. Ebben a kérdésben is Krisztus a legjobb példa. Hiába látta előre a sok rosszat, ami vele történt, mégis belevágott az emberré válásba. Ha ő mindezt vállalta értünk, a legkevesebb, hogy hálásak vagyunk érte, és nem panaszkodással töltjük el az életünket. Neked hevül már a szíved?

Margitics János