Az abaújvári testvérekkel közösen tartott női köri csendesnap különleges élményt nyújtott számunkra. A meghívott lelkésznő nem hagyományos Istentiszteletet tartott, hanem kötetlen formában, minden egyes résztvevőt bevonva dolgozta fel a bibliai témát, a tíz szűz példázatát.
Közös énekléssel kezdtük az alkalmat, ami megalapozta az együttlét örömét, az összetartozás tudatát, hiszen Isten gyermekeiként valamennyien testvérek vagyunk. Jó volt felismerni, hogy vannak közös énekeink, míg az új dalok frissítően hatottak ránk, a gitárkíséret pedig mindezeket színesítette. A játékos formában történt ismerkedés által baráti légkör alakult ki, amely megnyitotta egymás felé a szíveket. Mindenki elmondta véleményét, érzéseit, amely elmélyítette a testvéri közösséget. Többen beszéltek Istennel való kapcsolatukról, amelyek által épültünk. Nagyon hasznosak voltak a kis csoportokban folytatott elmélkedések is. A bizonyságtételek megerősítettek abban, hogy Istenre életünk minden helyzetében számíthatunk, Ő az, aki mindig velünk van, és ki tud emelni a legnagyobb mélységekből is.
Örömteli volt látni, hogy mindenki jól érzi magát, és szeretettel fordul a másik felé. Ebben a békességet sugárzó légkörben Isten közelségében éreztük magunkat, ahol egymás hite által erősödhettünk. Mindez érezhető melegséggel töltötte el a szíveket.
A közösen elfogyasztott finom ebéd lehetőséget adott a személyes beszélgetésre, a vendégekkel való mélyebb ismerkedésre, hogy új és tartós barátságok szövődjenek.
A nap során bebizonyosodott, hogy a közösséghez tartozás, a közös éneklés, imádság, igetanulmányozás és beszélgetés nélkülözhetetlen az egészséges keresztyén élethez, hiszen egymás hite által erősödünk, míg magunkban gyengék vagyunk.
Isten gazdag áldása volt ezen a csendesnapon, ahol együtt tapasztalhattuk meg szeretetközösségben Jézus Krisztus jelenlétét.
A gazdag élmények által szinte repült az idő, és meglepetésként ért, hogy milyen hamar eljött az elköszönés pillanata. Hitben, reményben, szeretetben feltöltődve váltunk el egymástól az újabb találkozás reményében, és békességben, jóérzéssel tértünk haza otthonainkba.
Pecséri Józsefné és Pecséri Enikő
