Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk, emelkedjetek föl, ti ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király! Ki az a dicső király? Az erős és hatalmas Úr, az Úr, aki hatalmas a harcban. Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk, emeljétek föl, ti ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király! Ki az a dicső király? A Seregek Ura, ő a dicső király! 24. zsoltár 7-10

 Isten ugyanazon az úton érkezik a templomba, mint a zarándokok. Felmegy a lépcsőkön, és keresi az ajtót. Az emberi úton érkezik. Nem „külön utas”, nem hátulról jön, hanem szemtől szembe, az emberi úton. Ezért csodálkozhatunk rá minden alkalommal, amikor halljuk: az Isten emberré lett, az Ige testté lett és közöttünk lakozott, és láttuk az ő dicsőségét. Ő ennek a bolondságnak és botránkoztatónak számító utat választja, a szűztől születést, a Szentlélektől való fogantatást. Bolondság, értetlenség és botrány. Ugyanígy választja a bolondság és botránkoztatás útját, amikor a keresztre megy, amikor csak a keveseknek mutatja meg magát, erejét, hatalmát, feltámadását. Ő az emberi úton jön. ..Ezt kérdezi: Kellek-e nektek? Ha igen, akkor nyissatok ajtót!

Dr. Bölcskei Gusztáv, református püspök