Jelenleg is egy komoly megtapasztalásban van részem. Szomorúan kell tudatnom, hogy idősebbik fiamnak rosszindulatú daganat volt  a tüdeje bal lebenyén. A helyzetet nehezítette, hogy a daganatos rész rá volt tapadva a szívburokra. Április elsején műtötték meg, amit a testvéreim imái előztek meg. Az imádkozás még most is tart. Dicsőség Istennek és az Ő szent Fiának, jól sikerült a műtét. Hiszem, hogy nem véletlenül. A sok imádság meghallgatásra talált, Isten most sem hagyott magamra!

Bihari Sándorné vagyok a Mátészalkai baptista gyülekezet tagja 1992 óta. A férjem is tagja lehetett ennek a gyülekezetnek, igaz hogy ez csak néhány hónapig adatott meg, mert 1992. november 2-án hazahívta az Úr, és ő most már közvetlen szolgálatában van Urának.

Férjem halálakor is mellettem álltak a testvéreim. Ők erősítettek és segítettek, hogy az én mennyei Atyám akaratát el tudjam fogadni.

Két fiam van. Aki beteg, ő 54 éves, a másik 52. sajnos még egyik sem találta meg az üdvösség útját. Minden vágyam, hogy Jézus Krisztussal találkozzanak, és általa kegyelemben részesüljenek. Kívánom, hogy rájuk is igaz legyen az én drága Megváltóm kérése: „ahol én vagyok, ők is ott legyenek”. Imádkozom értük, hogy mielőbb Isten családjának tagjai legyenek. Testvéreim ennek is részesei.

Én a mátészalkai idősek otthonában élek. Nagyon nehezen tudok járni, járókerettel és kerekesszékkel közlekedem. Hála az Istennek még ezért is.

Ez az állapotom abból adódik, hogy jobb lábamban egy részleges bénulás állt be, ami csak súlyosbította az előrehaladott parkinson kór miatti állapotomat. Ezentúl több csigolya törése is nehezíti helyzetemet. Sokszor nagy fájdalmakkal kell küzdenem. Mindezeken felül vérzékeny vagyok, ami azt jelenti, gyakran leesik a trombocita értéke a vérben. Emiatt többször voltam már kórházban. Ilyenkor is az igében keresem állapotom kimenetelét, és az Úr meg is mutatja. Mindig tudtam, kiben hiszek, és nem szakaszthat el tőle semmi. Igei támaszom pl. az volt, amit az Úr Jézus mondott Lázár betegségekor: „Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére van.”. Egy másik alkalommal a 23. Zsoltár segített: „Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy. A te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem.”

Volt egy olyan alkalom is, amikor Ezékiás betegségének történetével erősített az Úr, aki imádkozott és kapott még 15 évet.

Eddig összesen 27 alkalommal voltam kórházban. Az ilyenkor kapott sok igevers alá van húzva a Bibliámban. 1978-ban megállapították, hogy a jobb szememben szemfenék-embólia alakult ki. A diagnózis felállítása utáni napon lett volna a műtétem, melyen el akarták távolítani a szemem. Egész éjjel imádkoztam, könyörögtem, és ismét megtapasztaltam, hogy nem hagyott magamra az Úr. Reggelre a problémát okozó kis vérrög kimozdult, így nem hajtották végre a műtétet. Isten ekkor előre jelezte nekem a kegyelmét.

1994-ben két CT-vizsgálat is megállapított agylágyulást, és emiatt bekövetkező agykárosodást. Hála a drága Megváltómnak, hogy ebből semmit sem érzek. Azt viszont érzem, hogy: „Ó lenne bár ezernyi nyelvem és ezernyi ajkam énnekem, hogy szívem óhajához mérten elzenghetném dicsénekem. Dicsénekre dicséneket arról, mit tett Isten velem.” Legyen áldott az Ő szent neve!

Mostani lakóhelyemen, az idősek otthonában sem tétlenkedem. Az én mennyei Atyám ajándéka, hogy nem érzem magam feleslegesnek. Isten megadta, hogy állapotom ellenére nem remeg a kezem, így a nővéreknek rajzokat készítek, melyekre igeverseket írok. Ezekkel köszöntöm őket születésnapjukon, névnapjukon. Az igéket imádságban kérem Istentől, hogy a megajándékozottak számára a legmegfelelőbb legyen. Nagyon hálás vagyok ezért a lehetőségért, hogy fáradtságot nem érezve hirdethetem ilyen formában is Isten igéjét.

Hálás vagyok, hogy több lelki közösségre, alkalomra is van lehetőség. Igyekszem mindet kihasználni. Vasárnap délelőtt istentisztelet van, melyen református lelkipásztor szolgál. Minden kedden délelőtt több felekezet szolgálója tart beszélgetős bibliaórai közösséget. Ezen az én lelkipásztorom is szerepet kapott. Csütörtökönként este református bibliaóra szokott lenni.

Ha csak az egészségem és erőm engedi, havonta egyszer az úrvacsorai alkalmakra gyülekezetünkbe is el tudok jutni szolgáló testvérek áldozatos segítségével. Örülök, hogy ezek a programok is éreztetik velem, hogy nem hagy magamra az Úr.

A 2 Korinthus 4,16 igeverssel zárom gondolataimat:

„Azért nem csüggedünk, sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra megújul.”

Kívánom Isten gazdag áldását mindenkinek, különösen a MERA-munkatársainak. Adjon Isten erőt, kitartást a szolgálat végzéséhez.

B. Sándorné Gizike néni

Az ima

Mikor már nem bírom tovább
A gyötrelmeimet:
Hang csendül a gyászomon át
Mennyei üzenet.
Szavai szentség és erő
És összhang és zene,
Az éggel összebékítő
Szépség költészete.
S a kétely sziklája nehéz
Szívemről legörög:
Hiszek, és majdnem sírok, és…
És úgy megkönnyebbülök!

 Mihail Lermontov