Gyönyörű napsütéses idő volt, amikor két autóbusz, július utolsó napján 89 Bélával indult el a Mátrafüred-sástói táborba. Igen, Bélával, mert Tiszteletes Úr az oda útra egy játékkal lepett meg bennünket, melynek lényege az, hogy senkit nem lehet a saját nevén szólítani, csak Bélának. Azt hiszem, velem együtt egy jó páran megfeledkeztek magukról és a játékszabályokról, melynek eredménye hangos kacagás volt.

  Útközben megtekinthettük a Siroki várat és a Recsken található munkatábort is. A szállásra érve vacsora fogadott minket, majd egy játékos ismerkedő. Minden este meghallgathattunk egy igehirdetést és bizonyságtételt, amit a környékről érkező lelkipásztorok tartottak. Reggelente a „Hol a határ?” témával foglalkoztunk érdekes előadások keretében. Belevetve magunkat az élmény dús programokba, jó volt látni, hogy gyermek és felnőtt egyaránt jól érzi magát. A rengeteg túra, játék, a kiscsoportos foglalkozások, beszélgetések és a hajnalba nyúló nevetések segítettek kicsit magunkra találni. Az esti túra volt a bizalompróba, itt érezhettük igazán a felelősség súlyát a vállunkon. Az adrenalin park se volt piskóta, mindenki nagyon jól érezte magát, és az ott átélt élmények garantálták, hogy mindenkinek fülig érjen a szája.

Számomra a hét csúcspontja a Kékestető megmászása volt. A felfelé vezető meredek út, a kidőlt fák emlékeztettek arra, hogy az élet is rengeteg akadályt tár elénk, de Isten segítségével, feljuthatunk a csúcsra. A hosszú gyalogtúráért a gyönyörű kilátás kárpótolt minket. Élményekkel gazdagon térhettünk haza Mátészalkára, ahol Isten gondoskodásának köszönhetően a vacsorát is közösen költhettük el.

Papp Eszter