“Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (aki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő megjelent nékünk mindent. Monda néki Jézus: Én vagyok az, aki veled beszélek.”  Jn 4,24-25

Vasutas koromban pénztárkezelő voltam egy állomáson és egyszer bekiabált egy másik kollégám reggel, amikor már lejárt a munkaidom, hogy megjött már a megváltója? Ő a leváltót értette. Vissza is válaszoltam neki azonnal: igen, kétezer évvel ezelőtt megjött a Megváltóm, most a leváltómat várom. De akkor annyira megértettem, hogy egy kicsit igaza volt. Addig kell abban a rabságban ülnöm, a körülményeim rabságában és mélyebben, a bűneim rabságában, a megkötözöttségeim rabságában, amíg valaki oda nem ül a helyemre. Abból a pénztárból addig nem kelhettem fel, amíg a leváltóm meg nem jött. És ha nem jött meg, akkor tovább kellett ülnöm. Tulajdonképpen igaza van. Mert Valaki jött és a helyemre ült. A bűnben, a megkötözöttségeimben ezt vállalta.

Trausch Liza