A következő történetet egy amerikai gedeonita tisztségviselő, Durward Sobek mondta el nekünk egy együttlét alkalmával.

Szerettük volna megadni az ünnepélyességét annak, hogy a kisebbik lányunk hatévesen iskolába készült. Ezért az édesanyja szépen befonta a haját,  és ráadta a legszebb fodros ruháját. Könnyes szemekkel néztük, amint belép az iskola ajtaján.  Délután kislányunk szótlanul, könnyes szemekkel jött haza.

– Anya, én holnap farmernadrágban szeretnék menni az iskolába! Minden lány abban jár. Az osztálytársaim egész nap csúfoltak a ruhám miatt!

Leültünk vele szemben, a szemébe néztünk, és elmondtuk neki, hogy számunkra milyen gyönyörű,  ha a kedvenc ruháját viseli, de azt is megértjük, ha ezentúl farmerben szeretne járni.

Nehezen jött álom a szemére. Egész éjjel vívódhatott, hogy mit tegyen. Hatévesen élete eddigi legnagyobb döntését kellett meghoznia: kitart, és vezető lesz, vagy meghajol, és követő.

Reggel az öltözködéskor így szólt:

– Anyu, kikészíted nekem a szép fodros ruhámat?

… A tanév végéhez közeledve, sorra hívtak minket a lányos anyukák : „ megmondanák kérem, hogy hol lehet fodros ruhát vásárolni, ugyanis a lányunk abban akar járni…”

Alexa Imre