Az Isten szeretet

„Az Isten szeretet.” I. János 4:16

Isten megváltó, megújító és megtartó szeretetéről szeretnék bizonyságot tenni.

Szüleim, nagyszüleim a templom „közelében” élő emberek voltak, Képes nagy Biblia is volt a családban,

Az Isten nevét az udvarunkban tiszteletlenül senki fel nem vette.

Vasárnap az Isten házába illett mennünk.

Ilyen környezetben nőttem fel, ilyen szeretet vett körül.

Ez mind az Isten ajándéka volt.

A legnagyobb ajándékát és csodáját csak 17 éves koromban ismertette meg velem, amikor megnyitotta a füleimet, szívemet az ismert Igével:

„mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy a aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen!”

Nem a kárhozattól való félelem, hanem a szeretet ragadott meg.

Kedves tanítónőm nemcsak szóval hirdette ezt a szeretetet, hanem meg is élte.

Ekkor tudatosult bennem az első szeretet tüzével, hogy „nekem az élet Krisztus”

és ezt a kimondhatatlan örömet adnom kell tovább nekem akkor is, ha „figyelmeztetnek”,

hogy nem kell annyira belemerülni a hitbe.

Jézus Krisztus méltatott arra, hogy eszköze legyek e drága örömhír továbbadásában.

Volt már saját Bibliám, melynek üzenetével naponkénti csendességeimben tisztogatott megismert bűneimből, cselekvésre késztetett.

A lelki növekedéshez azonban a Jézust követők közelségére is szüksége van a hívő református embernek.

Ezzel ia megajándékozott a Mennyei Atyám.

A háború utáni nagy Ébredés időszakának a felnőtt és ifjúsági konferenciák áldásai,

evangelizációs és hitmélyítő alkalmai vittek közelebb Megváltómhoz.

Tanulmányaim befejezése után „büntetésként” a nagy búcsúk falujába helyeztek.

Isten azonban ezt is a javamra fordította, mert megnyitotta a szívemet a katolikusok felé, az övéket pedig rajtam keresztül a reformátusok felé.

A fiatalokat, a munkámat, a tanítást, kis és nagy családomat szerettem.

Sok örömet adott Isten ebben is.

Lassan azonban az első szeretet tüze langymeleggé változott.

Igaz volt az életemre: „Az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet.” „

De nem tagadtad meg a hitemet.” (Jel.2:3,4)

Így folytatódott a hozzám is szóló Lélek üzenete: „Mivel langymeleg vagy,… kiköplek a számból.”

Hűséges Uram nem vetett el magától, megelevenített, mint Lázárt, mert neki van hatalma ma is,

mert Ő élő Úr, s egyben engedelmes szolga is, aki azért jött, hogy „életét adja váltságul sokakért.” (Márk 10:45),

értem is, és érted is, aki olvasod és ismered ezt az Igét. Így mutat példát a szolgálatra.

Megváltó Krisztusom nemcsak felébresztett, hűtlenségemet háta mögé vetette,

hanem naponként fogja kezemet, tisztogat bűneimből, Istenem formál, mint fazekas az anyagot.

Formál a Vele való közösségben, a rendszeres igeolvasással, a templomi istentisztelet és a kisközösségek bibliaóráinak tanításaival.

Én tudom, hogy megőriz mindvégig, mert szeret és vár mennyei hazámba.

Ezt a szeretetet mindenki kegyelemből megtapasztalhatja.

Addig pedig, e rövid időre:

„E rövid időre,

míg itt lehetek,

egy programom van még,

s ez a szeretet.

Füle Lajos

Ezzel a Napindító gondolattal a néhai Tóth Józsefné Éva nénire emlékezünk.

Írása még a Forrás gyülekezeti lapban jelent meg.

Emléke legyen áldott!