Örökkévaló szeretet
„…örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat.”
Jeremiás 31:3
Istenfélő családba születtem ahol életem első pillanatától az Isten szeretetéről, az Úr Jézusról tanultam az Édesanyámtól a Nagymamámtól.
Mint kisgyerek még igazán fel sem fogtam, most felnőtt fejjel értettem meg igazán mekkora értéket jelent számomra.
Mindkét nagymamám hűséges templomba járó ember volt, megfogták kicsi kezemet, s vittek magukkal.
Mély nyomot hagyott bennem, s mind a mai napig emlékszem, amikor egy eltévedt gyerekről mondott történeteket a pap bácsi – aki a sínek közé tévedt.
Jött a vonat fékezhetetlenül át a gyermeken. S láss csodát, amikor átrobogott rajta a gyermek felállt,
s szépen tovább ment mintha mi sem történt volna. Mi ez, ha nem a gondviselés felfoghatatlan csodája?
Kisiskolás koromban is így folytatódott tovább, s amikor 5. osztályos lettem minden reggel mentünk a templomba, mert a tanár bácsim volt a kántor és minket magával vitt.
Szerettem vele járni, szívesen hallgattam a bibliai történeteket.
Az élet vihara, mint mindenki mást – minket sem kímélt. Jött a háború.
Az élet vihara, mint mindenki mást – minket sem kímélt. Jött a háború.
Édesapámat behívták katonának, nem is sokára Édesanyámat értesítették: Édesapám hősi halált halt.
Ez a tragédia családunkat nagy megpróbáltatás elé állította.
Óriási törés volt mindannyiunk életében.
Az Úr kegyelméből, de lelkileg megrokkanva éltünk túl mérhetetlen bánatunkat.
„Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságunkba” Zsolt 46;2 – így vigasztalt megváltó Urunk.
„Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságunkba” Zsolt 46;2 – így vigasztalt megváltó Urunk.
Aztán következett az iskolák államosítása – teljesen más világ mint amit megszoktam.
Zűr-zavar támadt bennem, nem értettem miért kell így történnie?
A 8. osztály elvégzése után a Református Gimnáziumba vezérelt az Úr, ahol ismét megtaláltam a megszokott utamat.
A 8. osztály elvégzése után a Református Gimnáziumba vezérelt az Úr, ahol ismét megtaláltam a megszokott utamat.
Négy év nyugalom az életemben. Ez a hely lett sokunk számára a menedék.
Az iskolában egy élő hitű Krisztust követő csoporthoz csatlakoztam.
A tanárokból és diákokból álló kis közösség négy év alatt igazi testvéri közösséggé kovácsolódott.
Az együtt töltött csendes hetek, a bibliaórák a „jó Pásztor csapatába” terelgetett bennünket.
Ezzel a lelki munícióval a tarisznyámban jutottam el az érettségiig.
Úgy készültem, hogy nem vesznek fel tovább tanulni. Tévedtem.
Felvettek az egri Pedagógiai Főiskolára. Újabb megpróbáltatás.
Elszakadni a családtól, vadidegen környezet. Szerető Istenem most is velem maradt.
„Ne félj, mert én veled vagyok” /Ézs. 41;1/ Ez a bíztatás adott erőt a további küzdelemben.
A legnagyobb megpróbáltatás akkor ért, amikor kihelyeztek tanítani és eltiltottak a templomtól.
Sokáig éltem ebben a tilalmi helyzetben, de szívem mélyén megőriztem az Úr szeretetét és Ő is megőrzött engem.
Férjemben, aki gyermekként hozzám hasonlóan élt, mert szülei szintén vallásos katolikus emberek voltak – egy szelídlelkű, családszerető embert ismertem meg.
Isten két leánygyermekkel ajándékozott meg bennünket, akiket meghitt családi légkörben neveltünk.
Amit soha nem tudok megbocsátani magamnak az, hogy nem neveltem (nevelhettem) őket úgy, ahogy szerettem volna.
Azért imádkozom minden nap, hogy találja meg őket is az isteni szeretet csodálatos hatalma.
Amit soha nem tudok megbocsátani magamnak az, hogy nem neveltem (nevelhettem) őket úgy, ahogy szerettem volna.
Azért imádkozom minden nap, hogy találja meg őket is az isteni szeretet csodálatos hatalma.
Hiszem, hogy az Úr kegyelmes és meghallgatja könyörgésemet.
Most a Kertvárosi gyülekezetbe járok, ahol sok kedves testvérrel együtt hallgatjuk az Isten szeretetéről szóló igehirdetéseket.
Hálát adok Istennek a lelki táplálékokért, az alkalmakért, amelyek mind közelebb visznek bennünket az igaz élő Igéhez.
Életem vágya, ahogyan Pál apostol mondja: ” Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus” Galata 2:20
Visszatekintve életemre: Mindig megtapasztaltam, hogy szeret, véd és szeret az Úr.
Kiteljesedett előttem az, amit korábban másképpen láttam, hogy az élet értelme a lelki-testi nyugalom,
amit csak az Úr közelsége és a vele való állandó közösség, a SZERETET tud megvalósítani.
Engedelmes szívet kérek, és Jób szavaival adok hálát: „Életet és kegyelmet
szerzettél számomra, és a te gondviselésed Őrizte az én lelkemet.” /Jób 10:17/
szerzettél számomra, és a te gondviselésed Őrizte az én lelkemet.” /Jób 10:17/
Ezzel a Napindító gondolatokkal Gariscsákné Erzsike nénire emlékezünk.
Emléke legyen áldott!
Hagyjon egy választ!
Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!