Isten nagysága
Én arról szeretnék bizonyságot tenni a testvéreknek, hogy én hogyan tapasztaltam meg Istennek szeretetét, nagyságát, és hogyan éltem meg a hívő életemet.
Az Igém pedig az: „boldogok, akiknek bűne megbocsáttatott, vétke elfedeztetett, és boldogok, akik az Isten Igéjét olvassák, és megtartják azt”.
Én is boldogságot kerestem, – egyedül Jézus Krisztusban találtam meg.
Másik Igém „akik Istent szeretik minden javukra van”.
Ezt tapasztaltam meg az életemben is, hogy a nyomorúság, betegség javamra volt.
Az Isten megállított egy hosszú betegséggel.
Gyermekszülésben majdnem elvéreztem, és utána kaptam egy vénás trombózist, ami hosszú ideig tartott az életemben.
Édesanyám gondozgatott, és azt mondta: – lányom – hogy vagy ilyen szerencsétlen a világon, hogy egy ilyen hosszú betegségbe beleestél,
és én pedig azt tudtam mondani, – édesanyám – miért énekeljük, hogy „azt bünteti kit szeret, másképp Ő nem is tehet”.
Azt tudom mondani a testvéreknek, hogy aki megsebzett be is kötözött,
meggyógyított, és mint amikor Jób is a hosszú szenvedése után tudta mondani – hogy magamnak az én szemeimmel láttam meg az Istent.
meggyógyított, és mint amikor Jób is a hosszú szenvedése után tudta mondani – hogy magamnak az én szemeimmel láttam meg az Istent.
Én is ugyanezt tudom elmondani, hogy én magamnak személyesen láttam meg az Istent, mert bekötözött meggyógyított,
– nemcsak testileg, hanem lelkileg is.
A további utam pedig az Úr útján való járásomban: szükségesnek találtam a gyülekezetben,
a templomba való járást, a minden reggeli Igeolvasást, mint amikor az Úr Jézus is szükségesnek találta azt, hogy minden reggel az Atyával egy legyen.
Én is azt tudom elmondani a testvéreknek, hogy addig a munkába bele nem kezdtem sohasem,
amíg Isten Igéjét nem olvastam el, imádkoztam és úgy indultam el minden nap, és csodálatosan tapasztaltam meg az Istennek a szeretetét.
Mint ahogyan meg van írva, hogy „nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Istennek minden Igéjével”,
és a további lépésem pedig az imádkozás.
Imádkozok Ébredésért, hogy – Uram az egész világra Te hozzál ébredést,
és a lelki testvérekért, hogy az Úr áldja meg őket mindet, a vezetőkért, hogy legyenek eszközök az Isten kezébe, a külmisszióért a belmisszióért,
a rádión keresztül szolgáló testvérekért.
A Bibliaszövetség minden tagjáért, hogy az Úr áldja meg őket, ki-ki a maga helyén világítson.
Imádkozom még az igehírdetőkért akármilyen felekezethez tartoznak is az Úr áldja meg őket az ő szolgálatukban, a betegekért, árvákért,
Imádkozom még az igehírdetőkért akármilyen felekezethez tartoznak is az Úr áldja meg őket az ő szolgálatukban, a betegekért, árvákért,
özvegyekért az elhagyottakért, elváltakért az egész világért.
A további szolgálatom pedig a beteglátogatás, amit az én testvéremmel együtt végeztem.
Amikor elmentünk egy beteghez akkor először imádkoztunk, kértük az Úr Jézusnak jelenlétét,
és nagyon megtapasztaltuk, hogy velünk van, és akkor a testvérem feltette a kérdést a betegnek, hogy van?
Amikor elmentünk egy beteghez akkor először imádkoztunk, kértük az Úr Jézusnak jelenlétét,
és nagyon megtapasztaltuk, hogy velünk van, és akkor a testvérem feltette a kérdést a betegnek, hogy van?
A beteg válaszolta nem jól, nagyon rosszul van és lelke háborog.
Elhiszi azt, hogy az Úr Jézus, Aki lecsendesítette a háborgó tengert, az lecsendesíti a maga szívét is?
– erre azt válaszolta – elhiszi. Ekkor a beteg azt kérdezte tőlünk: a mennyegzői ruhát ki hozza?
Mondtuk az Úr Jézus hozza most magának is, elfogadja?
Mondtuk az Úr Jézus hozza most magának is, elfogadja?
Igen elfogadom, válaszolta, és összekulcsolta a kezét és naplementével a beteg hazament az Úrhoz.
Ugyanígy volt egy másik beteg is /nagyon sokhoz voltunk/, ahhoz pedig úgy jutottam el, hogy szólt az egyik szomszéd,
hogy te jársz a testvéreddel beteget látogatni.
hogy te jársz a testvéreddel beteget látogatni.
A mi utcánkban is van egy idős néni Varga néni, gyertek már el hozzá meglátogatni.
Elmentünk hozzá a beteget a fiával találtuk, nagyon rosszul volt éjjel-nappal visongott.
A fia elmondta, hogy az anyja már napok óta ezt csinálja.
Mi elkezdtünk imádkozni hangosan, ezután énekeltük azt az éneket, hogy „mossál meg engem leszek fehér miként a hó”.
Mi elkezdtünk imádkozni hangosan, ezután énekeltük azt az éneket, hogy „mossál meg engem leszek fehér miként a hó”.
A beteg feleszmélt, tudhatta az éneket, és velünk együtt mondta, hogy mossál meg engem – nagy boldogan – leszek fehér miként a hó.
A fia belecsodálkozott, mi történt itt? Az Úr ott is megdicsőítette magát napnyugtával a beteg hazatért.
További szolgálatom pedig a traktátusok szétosztása, autóbuszon, vonaton, az utcán akárhova utaztam mindig osztottam az igelapokat.
Imádsággal kísértem – Uram Te áldjad meg aki kapja, szóljál hozzájuk rajta keresztül.
Most pedig arról tudok bizonyságot tenni: csodálatosan tapasztalom meg Istennek nagyságát, hatalmát, szeretetét,
amit mindennap végez az életemben.
Kívánom a drága Testvéreimnek, hogy az Úr áldjon meg mindenkit, és lennének minél többen,
akik Jézus Krisztust, mint Megváltót a szívükbe befogadnák.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
Ezzel a Napindító gondolattal Kovács Gáborné Ilonka nénire emlékeztünk.
Emléke legyen áldott!
Hagyjon egy választ!
Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!