Kincset érő emlékeim
Amikor szüleim sírjához megyek, mindig el kell haladnom egy hatalmas fekete síremlék előtt.
Jól tudom, mi van rávésve, mégis megállok előtte – mintegy tisztelegve – emlékezve azokra, akiket a hant takar.
Ez a síremlék a Kincses család nyughelyét jelöli. Ilyenkor szívem mélyéről felfakad a hála.
Megköszönöm Istennek, hogy kortársa lehettem egy nagyszerű embernek, egy családnak, akiknek mindnyájan nagyon sokat köszönhetünk.
Kora gyermekkoromban ismertem meg a tiszteletes úr édesapját, aki Szatmárnémetiből jött hozzánk lelkipásztornak.
Kisiskolás voltam még, és szüleim testvéremmel együtt a református iskolába írattak.
Gyakran találkoztam vele, olyankor meg-megsimogatta bozontos kis fejemet.
Később – felcseperedve – hűséges, istentiszteletre járó emberke lettem.
Már ekkor mélyen szívembe véste az Úr Jézus szeretetét.
Időközben fiát – teológiai tanulmányait befejezve, külföldi tanulmányi útjáról hazatérve – Mátészalkára helyezték segédlelkésznek.
Az öreg tiszteletes úr nyugdíjba vonulását követően a gyülekezet dr. Kincses Endrét lelkipásztorává választotta meg.
17 évesen már nála konfirmáltam. Most is őrzöm a „Konfirmációi Emléklapomat” a tiszteletes úr szépen megformált aláírásával.
Több csodálatos ige közül hozzám a Jelenések 2,10 áll a legközelebb: „Légy hív mindhalálig és neked adom az életnek koronáját.”
Ez meghatározta egész életemet.
Igazi, meghitt kapcsolat házasságkötése után feleségével, Editke nénivel alakult ki.
Igazi, meghitt kapcsolat házasságkötése után feleségével, Editke nénivel alakult ki.
Az ő következetes bátorításának köszönhetően testvéremmel együtt bekapcsolódtunk a gyermekmunkába.
Segítségével készültünk a vasárnapi iskola alkalmaira. Nagyon sokat tanultunk tőle a felkészülések során, de tanított bennünket zongorázni, sőt német nyelvleckéket is kaptunk.
Mindig nagy szeretettel kezelt bennünket. Évekig tartott ez a munkakapcsolat, amely a két kislány születése után még mélyebbé vált.
Serdülő lányok lévén segítettünk a ház körüli munkálatokban, a kicsik ápolásában, gondozásában.
Serdülő lányok lévén segítettünk a ház körüli munkálatokban, a kicsik ápolásában, gondozásában.
A tetemes korkülönbség ellenére sokat játszottunk együtt, szinte családtagként kezeltek bennünket.
Talán akkor figyelt fel rám a nagytiszteletű asszony, hogy milyen természetes bennem a gyermekek iránti vonzalom.
Az „ébredés” idején tovább folytatódott, mélyült a kapcsolat – immáron felnőtt fejjel.
Az „ébredés” idején tovább folytatódott, mélyült a kapcsolat – immáron felnőtt fejjel.
A házi istentiszteletek, a bibliaórák sokat segítettek. Csodálatos alkalmaknak, közös élményeknek voltunk részesei.
Szívemben őrzöm annak a konferenciának az emlékét is, amelyet az ’50-es évek elején a CE Szövetség szervezett,
és Kincses tiszteletes úr közreműködésével itt Mátészalkán került megrendezésre.
Hatalmas tömeg gyűlt össze a környékről is, nem fértek be a templomba.
Hatalmas tömeg gyűlt össze a környékről is, nem fértek be a templomba.
A fiatalok – köztük mi is – létrákon másztunk a templom ablakába, hogy hallhassuk a bent lévő lelkészeket és mások bizonyságtételeit.
Közben a gyülekezet egyre növekedett lélekben és létszámban egyaránt. Isten hatalmasan megáldotta közös munkánkat.
A hivatalos „rend” is felfigyelt, és nem nézte jó szemmel ezt a helyzetet.
Az első adandó alkalommal felhasználta arra, hogy – koholt vád alapján – eltávolítsa a gyülekezet éléről szeretett és nagyra becsült lelkipásztorát.
Áthelyezték egy kis faluba. A gyülekezet tagjaival együtt fájó szívvel vettünk tőlük búcsút.
Sokan kísérték el őket az új szolgálati helyre.
Nagyon sok kedves emlék köt össze bennünket, könyvet lehetne róla írni.
Nagyon sok kedves emlék köt össze bennünket, könyvet lehetne róla írni.
Legértékesebb mégis az a KRISZTUSI SZERETET, amelyet átörökíttetett a késő utókor, mindannyiunk szívére.
Azt a MAGot, melyet sok évvel ezelőtt vetettek el, Isten gazdagon megáldotta.
Mikor tudomásomra jutott, hogy a megépülő közösségi ház neve Kincses nagytiszteletű úrra fogja emlékeztetni a hálás utókort,
Mikor tudomásomra jutott, hogy a megépülő közösségi ház neve Kincses nagytiszteletű úrra fogja emlékeztetni a hálás utókort,
a felnövekvő nemzedékeket – igazi nagy-nagy öröm költözött a szívembe.
Megköszönöm Istennek, hogy ezt megérhettem.
Az Úrnak egy hálás szolgálóleánya, aki emlékezett a konfirmáló lelkipásztorára.
Ezzel a Napindító gondolattal Kósa Margit nénire emlékeztünk.
Ezen írása egykor a Forrás újságban jelent meg.
Emléke legyen áldott!
Hagyjon egy választ!
Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!