Az igaz emlékezete áldott
„Az igaznak emlékezete áldott…” (Példabeszédek 10,7a)
Borbély Béla a 20. századi magyarországi református lelki ébredés egyik jellegzetes alakja, az ún. szabolcsi ébredés vezéregyénisége volt.
Hite és Isten iránti hűsége többféle módon kipróbáltatott, de ő alázattal, engedelmességgel hordozta el a nehézségeket.
Törékeny testben hatalmas lélek lakozott.
Tekintély volt a hívők körében, miközben sohasem törekedett arra, hogy naggyá legyen.
A kommunista vezetésnek behódoló egyházvezetők sokféle módon próbálták megtörni, de nem tudták eltéríteni a számára kijelölt útról.
Az útról, amelyen Isten vezette őt. Béla bácsi példakép volt mindazok számára, akik ismerték és szerették őt.
Hatvanban született 1916. november 4-én, hetedik gyermekként a családban.
Édesapja egyszerű cukorgyári munkás volt, aki keményen dolgozott, hogy eltartsa népes családját.
Béla bácsi hamar kitűnt tehetségével. Mivel az általános iskolát kitűnő eredménnyel végezte, tanárai rábeszélésre beiratkozott a helyi gimnáziumba.
Nagyon szerette és értette matematikát, és hogy szüleit tehermentesítse, csekély díjazás ellenében korrepetálta diáktársait.
Még középiskolás korában kapcsolatba került az ébredéssel és hamarosan élő hitre jutott.
Még középiskolás korában kapcsolatba került az ébredéssel és hamarosan élő hitre jutott.
Megtérése után szinte azonnal bekapcsolódott a lelki szolgálatba.
Érettségi után – felhagyva korábbi álmaival, hogy matematika-fizika szakos tanár legyen – a Debreceni Református Teológiára iratkozott be.
Legátusként többször megfordult Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, és azonnal szívébe zárta ezeket az itt élő egyszerű embereket.
Szabad idejében is kijárt közéjük, igét hirdetett, bizonyságot tett nekik a Krisztusban megismert igazságról.
Oszlopos tagja volt annak debreceni házi csoportnak, amelyet az áldott emlékű Vajda Mariska néni vezetett.
Itt ismerte meg későbbi feleségét is. Nyaranta pedig a sződligeti Megbékélés Házában szolgált, amelyet – az akkor még az ébredés ügyében forgolódó – Békefi Benő vezetett.
1941-ben Alcsútra került segédlelkésznek, majd ebben az esztendőben a Bethánia CE Szövetség utazótitkára lett.
1941-ben Alcsútra került segédlelkésznek, majd ebben az esztendőben a Bethánia CE Szövetség utazótitkára lett.
Bejárta az egész országot: látogatott, közösségi órákat, evangélizációkat tartott.
Hamarosan megnősült, Vajda Erzsébetet, Mariska néni húgát vette feleségül, aki hűségesen kitartott mellette a legnehezebb időkben is.
Isten öt gyermekkel ajándékozta meg őket (közülük egy már csecsemőkorában meghalt), akiket nagy szeretettel nevelgettek.
A második világháború vége felé Béla bácsit tábori lelkészi szolgálatra hívták be.
Amikor néhány hónap múlva amerikai fogságba esett, Bajorországba vitték.
A táborban rendszeresen szolgált igével a hadifogolytársai között, de szívesen hallgatták őt a helybéliek is.
Hazakerülése után folytatta utazótitkári munkáját. Egyik szervezője volt a hatalmas, sokáig emlegetett alcsúti ifjúsági konferenciáknak,
de tevékeny részt vállalt az itteni bibliaiskola beindításában is.
Az új kommunista hatalom nem nézte jó szemmel, hogy a Bethánia konferenciáin többszáz ember is összesereglett.
Az új kommunista hatalom nem nézte jó szemmel, hogy a Bethánia konferenciáin többszáz ember is összesereglett.
Ezért 1950-ben más missziós szervezetekkel együtt feloszlatták. Munkatársait konventi felügyelete alá helyezték, vagy szélnek eresztették.
Béla bácsit Nyíregyházára rendelték ki káplánnak az egyházi karrierjét ekkor már buzgón építgető sógora, Békefi Benő esperes mellé.
A középszabolcsi egyházmegyét akkoriban fegyházmegyének nevezték el, mert ide száműzték az ún. renitens lelkipásztorokat.
Az igei szolgálattól eltiltották, rendszeres fizetést nem kapott. Kemény büntetés volt ez számára.
Az igei szolgálattól eltiltották, rendszeres fizetést nem kapott. Kemény büntetés volt ez számára.
Végül egy kisebb szabolcsi faluba, Vencsellőre helyezték ki. Folyamatos rendőri felügyelet alatt állt, a lakhelyét nem hagyhatta el.
Temploma viszont idővel a környékbeli hívők rendszeres találkozóhelyévé lett, akik rendszeresen jártak át igét hallgatni.
Emiatt egyházfegyelmi eljárás indult ellene, végül azonban felmentették. Egészen a nyugdíjazásáig itt szolgált.
Közvetlenül a rendszerváltás előtt tevékenyen bekapcsolódott a Református Iszákosmentő Misszió szolgálatába, majd egyik alapítója, első elnöke lett a Biblia Szövetségnek.
Részt vett az ún. debreceni nagy evangélizáció megszervezésében, lelkigondozói konferenciákat tartott Berekfürdőn,
ahol évek során igen sokan jutottak élő hitre. Hosszú, hűséges és gazdag élet után hívta őt haza Mennyei Atyja,
akit annyira szeretett, 1992. december 6-án.
Futását elvégezte, a hitet megtartotta.
A mai Napindító gondolattal Borbély Béla bácsi életére emlékeztünk.
Emléke legyen áldott!
Hagyjon egy választ!
Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!