Lehajolt az ég, hogy elérhesd

Magam előtt látom gyermekeimet, amikor még egészen kicsik voltak, s valamit nagyon el szerettek volna érni,

ami jó magasan volt, előbb aláálltak, kezüket emelték, majd lábujjhegyre emelkedtek.

Aztán jött a kisszék, amit alátolhattak a polcnak, szekrénynek.

Sokszor ez is kevésnek bizonyult.

Aztán jött a hiszti.

Csüccs a földre, sírás. Tehetetlenség. Dühös tekintet apára.

Persze nekem nem okozott gondot, hogy bármit levegyek a polcról, amiről úgy gondoltam, valóban szükséges odaadnom.

Így Karácsony közeledtével ez a talán nem is olyan régi kép elevenedett fel bennem.

Már csak azért is, mert nagy dolognak tartom, hogy Isten azt adja nekünk Jézusban,

amit soha nem tudnánk önerőből elérni,

akárhogy is szeretnénk azt megszerezni:

az örök életet.

Ő kezdeményezett, s jött egészen közel hozzánk.

Az Ő országa, jelenléte a tiéd lehet.

Lehajolt, hogy elérhesd.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok áldott Karácsonyt minden kedves olvasónak!
Nagy György lelkipásztor