A döntés
– Joseph! Mindent megtettünk. Sajnálom…
– Még annyit tehetsz, hogy éjfél körül beadod neki a fájdalomcsillapítót. – mondta a professzor, s begombolta a kabátját, majd megszorította a barátja kezét búcsúzóul.
A három orvos egykor együtt tanult az egyetemen, de az élet elsodorta őket egymástól.
Ketten a klinikára kerültek a városba, mig Joseph egy svájci kisfalu orvosa lett.
Megszokta, megszerette a kis falut. nem volt olyan ház, ahol ne segített volna valakin: itt a nagymama, ott egy egy kislegény köszönhette neki életét.
Most azonban, éppen akkor, amikor saját egyetlen gyermeke torokgyíkban haldoklott, nem tudott segíteni.
Két tanult kollégáját hívta, de azok sem találtak megoldást a megmaradásra.
Bezárta utánuk az ajtót, majd feleségéhez ment, aki éppen friss borogatást tett kisfiúk homlokára.
Karácsony volt, de ebből ők vajmi keveset éreztek.
Éjfél körül kintről száncsengő hangja hallatszott. A szolgáló ment ajtót nyitni.
– Mi járatban vagy Chiraz?
– Szólj az orvosnak hamar: beteg a fiam!
– Nem tudok neki szólni, az övé is beteg. Haldoklik.
– Nem tudok neki szólni, az övé is beteg. Haldoklik.
– Engedj, beszélek én vele!
– Értsd meg, nem tehetem!
Chiraz félretolta erős karjaival a szolgálót, majd bentebb ment, s az orvost szólította.
– Dr. Steiner! Kérem, jöjjön!
– Mit akarsz most, Chiraz?
Beteg a fiam, meg kell néznie!
– Nem fogok tudni menni, mert haldoklik a fiam. Értsd meg, itt a helyem.
– Doktor, akkor mindkettőnk fia meghal, nem csak a magáé.
Ezen a doktor is elgondolkodott. Végül is, arra tett esküt, hogy életeket ment.
Vett egy nagy levegőt, majd bement a feleségéhez, majd közölte, hogy mennie kell.
Az asszony nekirontott. Mellét verte az öklével.
– Te nem szeretsz minket! Nem szereted a fiadat? Éppen most kell elmenjél? Neked mindig csak a munka számít, mi nem!
Az orvos, azonban már döntött. Vette némán a kabátját, majd beült Chiraz mellé a szánba, s megindultak a sötét éjszakában, a falu irányába.
A kis házban már várták.
A fiú lázát sikerült csillapítani, s könnyebben vette a levegőt is, mikor az orvos szólt Chiraznak, indulniuk kell vissza.
– Doktor úr? Jól meggondolta? Kint vihar van, a lovak is fáradtak…
– Otthon a helyem, a feleségem mellett. Hagyok még itt gyógyszert, de a fia meg fog gyógyulni. Minden rendben lesz.
– Várjon kérem, szeretném megköszönni, amit értem, értünk tett.
Bement, s a vitrinből előkereste a nagyszüleitől örökölt aranyérmét, mely a házban a legnagyobb érték volt. Az orvos felé nyújtotta.
– Chiraz! Tegye el! Se maga, se más nem tudja nekem ezt a mai estét megfizetni. Menjünk!
Csendben haladt a szán az orvosi lak felé.
A házba lépve mélységes csend fogadta. Tudta, érezte: bekövetkezett.
Bent az ágy mellett gyertya égett.
Felesége a nyakába borult.
Mindketten sírtak.
Kicsi koporsót faragtak a faluban.
Fájdalmasan zúgott aznap a harang a toronyban.
Csaknem az egész falu eljött a temetésre.
A lelkész kinyitotta a Bibliáját, majd olvasni kezdte az egybegyűlteknek a János evangéliumának 3. részéből azt az Igét:
„Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, az el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
„Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, az el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
Majd beszélni kezdett arról, hogy a Mennyei Atya mennyire szereti ezt a világot.
Nem látszott semmilyen más megoldás, minthogy a Fiút küldje el hozzánk, hogy éljünk általa.
Végighallgatta atyaként, ahogyan a Gecsemáné kertben a Fiú így imádkozik: „Ha lehet, múljék el tőlem ez a keserű pohár…”
Hallotta, a keserves felkiáltást a kereszten: „Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engem?
Nem küldött légiókat, hisz nem volt más megoldás vétkeink miatt, mint az, hogy a Fiú életét adja érettünk, bűnösökért…
A hó szállingózni kezdett…
Lassan az emberek is hazamentek.
Döntésükkel hárman maradtak a friss sírhant mellett.
Ők ketten, s az Isten.
Hagyjon egy választ!
Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!